Üvegcserepek roppannak a talpam alatt...
Színes szilánkjai a múltamnak.
Egy lemezjátszó képe, amin egy régi bakelit forog - a Süsü talán...
Egy mosdó, benne külön hideg és meleg vizes csappal...
Egy félig felépített téglaház, a falára sötéttel mázolt "ELADÓ" felirat, meg egy mobilszám - 20-as, vagy 70-es talán...
Egy süllyesztett fa kapu...
Egy fehér mészkőlépcső, valahol a Mátyás-templomnál, a Halászbástyán...
Összekeverednek az arcképek...
"Fel tudod idézni...?" - kérdezi egy hang idebenn...
És én lassan lehajolok a cserepekért...
Próbálom összeilleszteni őket...
Míg egy részem ennek a hiábavalóságán tűnődik...
Egy másik felteszi a kérdést, hogy "Miért jó ez neked...?!"
Egy harmadik pedig csak ül, ölében a színes üvegcserepekkel, hallgatja a zenét és arra gondol, vodka kéne, vagy pálinka - vagy valami erős...
Holnap új napra virrad.
Addig... Feledés...
Senki sincs itt, mikor szükség volna rájuk...
Csak az éjre számíthatok biztosan...
Na és az Út... Az Út biztosan szívesen lát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)