Csend van. Még nem indult be a szezon.
A levegő finoman hűs, a legnagyobb zaj a békák kórusa.
Az ebéd végre olyan volt, amilyennek mindig lennie kellene.
Családias, vidám, nyugodt.
Kényelmes.
Nem néztük, mennyit ülünk fölötte.
Jólesett és kész.
A vacsora dettó.
Ettünk, meséltünk, míg ránk sötétedett...
Feeling
Egy sétát megejtettem azért. A futásra nem bírtam rávenni magam. Majd holnap. :/
Egy kósza ötlet erejéig megfordult a fejemben, hogy ezen a héten hozzá szoktatom magam a mindennapi futáshoz...
Szóval sétáltam, és elmerengtem az éjszakai égbolt nyugalmán.
A Göncöl-szekéren, meg a többi csillagon...
És rádöbbentem, hogy talán hónapok óta nem néztem fel rájuk tudatosan....
Most, ahogy kerestem egy-egy árnyékos (villanyfény-mentes) zugot, eszembe jutott, hogy ők látták a múlt minden percét...
Ők látták az évekkel ezelőtti tekintetem, ahogy fel-fel bámultam rájuk...
Elmerengve, hullócsillagot várva...
Look at You
Végtelen mély az éjszakai égbolt...
Elvész benne múlt, és meg nem valósult jövő....
Mennyiben változott azóta a világom...?
Számomra...?
Számukra...?
Mit jelent a boldogság - kérdezte tőlem nemrég B...
Mit jelent...?
Hallgatom - érzem ezt a dalt...
És közben felidézi bennem azt az élményt, amikor megláttam Őt....
Szerelem volt - de nem köznapi szerelem....
Sokkal több annál...
A nyári égbolt éji mélye nyílt meg mögötte...
A végtelen Mindenség...
:D
Mit jelent a boldogság...?
A boldogság ez az érzés - ez a hálás öröm, ez a lelkes hála, amely elönt, mikor eszembe jut, hogy megélhettem....
Mikor az emlék - ami nem is emlék, inkább "instant érzelem" - valahogy megőrződött bennem, mint egy konzerv - visszavisz a "múltba", pontosabban ismételten emlékeztet, hogy nincs valójában múlt, s nincs jövő - csak a jelen van, csak a pillanat...
És mikor ezt újra és újra tudatosítja bennem, akkor újra és újra összekapcsolódom a végtelen valósággal, a MOST-tal, a PILLANAT-tal...
És megélem a billentyűk érintését, a zene hangjait, bor ízét, a levegőt a bőrömön, a hűs követ mezítelen talpam alatt...
Cselló, hegedű, ...zongora...?
Zeng...
Szárnyára vesz...
A boldogság számomra az élet élménye felett érzett hála...
Azt hiszem.
"...Minél többet felejtenék, annál jobban hiányzol..."
(...)
Furcsa belegondolni, hogy minden pillanat egy kozmikus útelágazás...
Ahol az élet fordulatot vehet Veled...
Hozhat olyan kanyart, amelyről sosem álmodtál... Csak nézel, hogy "ez mi?!"...
:D
Mi a boldogság...?
Ez az élmény - a végtelen lehetőségek élménye...
B falnak megy, ha Istent emlegetnek.
Én mégis emlegetem azt a valakit/valamit, aki/ami kitalálta és megteremtette a téridőt és benne a mi világunkat... :D
Ahogy a gyerekek áldják a játszótér feltalálóját, a nők a mosogatógépét, a pasik meg a miniszoknyáét... :D ;) :P
Emlegetem - méghozzá hálával...
Mint anyámat.
Nem is értem.
Komolyan lehet úgy élni, hogy hisszük - mindez csupán egy véletlen eredménye...? :D
Lehet ez az egész puszta véletlen...?
Lehetek én - és lehetsz TE?! - puszta elektromos impulzusok gomolyaga...!?!?!?!
:D
Csak vigyorgok - és nem csak a bortól... :P
Ezt egyszerűen nem lehet elfogadni...!
:D
Kizárt...
Kizárt, hogy holmi elektronfelhőbe lettem szerelmes...!
Kétszer is... :P
Egy elektronfelhő nem hozhat létre olyan csodát, mint a zene, a vers, az írás...
Ez különböztet meg bennünket a számítógépektől...
Egy elektronfelhő nem képes sírni, ha fáj a szíve... Egy elektronfelhőnek nem fáj a szíve, ha erre nincs fiziológiai oka....
:P
Magyarázz fizikával valamit, amit embernek nevezünk...
Szerintem esélytelen.
Én ezért hiszem, hogy az anyagi valóságunkon túl is létezik világ, és abban is kell, hogy legyen valaki, aki mindennek az "oka".
Pusztán ezért - nem a Biblia, vagy a Korán, de még csak nem is a Védák miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)