Pillanat

Egy kedves ismerősöm meglepő, őszinte szavai köszöntek rám "véletlenül":

(Solt) 

"Életemben először fordult elő, (vagy csak már annyira régen volt, hogy nem emlékszem mikor utoljára), hogy az egyszerű létezésnek örvendeni tudjak..nem tudom, hogy a túl korai kelés, vagy csak a felkelő nap fényében érzett gondtalanság, hogy az orgona, mely alatt minden reggel elsétálok a rét közepén, nyílni kezdett, és ahogy átvágtam alatta megcsapott az illata, vagy a köd, amely megpróbálta elfátyolozni mindezt...nem tudom, de hirtelen előtört belőlem a boldogság, és elmosolyodtam...de ugyanebben a pillanatban hasított belém a fanyarság is, hogy nem tudom miért kell mosolyognom..de jó lesik..és vajon hol volt ez eddig..nem tudom, de ezért nem fogom abba hagyni:)"

(M.I.)
"Hála.
Engem ez az érzés önt el, mikor hasonlót tapasztalok. Ilyenkor érzem, hogy "Isten szeret Téged!" ;)
És ezek a pillanatok azok, melyek elbizonytalanítanak. Mert fényükben látszik, hogy a hétköznapok minden külsősége, az anyagi világ minden modern/trendi díszlete díszlet csupán. Jelentéktelenné válik a pénz, és minden, ami pénzen megvehető.
Értelmetlenné a rohanás, mely közben sosem élek meg hasonlót.
Ezért vágyom rá, hogy a napjaim mind nagyobb részét töltsem lelassulva, gondolatokba merülve, megélve a MOST varázsát. JEL-en lenni a pillanatban...
Van-e módunk erre a modern életben, a civilizációban...?!
Vagy a remeték példáját követve el kellene határolódnunk a modern világtól...?
Vajon a vágyaink közül mennyi a fogyasztói társadalom marketing-programozásának eredménye - és mennyi a valóban belőlünk fakadó, őszinte vágy...?
Köszönöm, hogy megosztottad ezt az élményt!
Hogy emlékeztetsz rá. :)

Kívánom, hogy szaporodjon életedben a hasonló megtapasztalások száma! ;)"