Büszke vagyok magamra.
Hatkörül kidobott az ágy, és én hősiesen elmentem futni. Kb. 2,7 km plusz nyújtás volt bennem így reggel - mindenesetre kellemesen elfáradtam.
Ilyenkor még lágy a nap, hát kicsit aludtam alatta, most pedig jöhet a reggeli... ;)
Én az alap hétvégéjén sosem tudtam őszintén örülni semminek, mert az volt bennem, hogy nekem most nem itt, hanem ott kellene lennem.
VálaszTörlésFőleg nem húdebüszke!
de azt hiszem, most szemét voltam, de őszinte.
bár ezt magamról írtam.
én ezt tanulom a vezetőimtől.
tudni, mi a dolgom.
és figyelmeztetni magam, az agyam, a szívem, a lelkem, ha nem azt teszem.
én önmagamnak adom ilyenkor azokat a pofonokat, melyek a lustaságom ellen valók...
hű...
most én voltam szakmailag "húdebüszke"
Lehet lelankad a mai írásaimtól a kíváncsiságod, hogy ki vagyok.
Mondjuk ezen kockázatokat vállalom.
:)
Igen.
TörlésA vezetőim nagyrészétől én is hasonlót "tanulok".
Csak közben ők maguk szembesítettek a ténnyel, hogy bizony ők is emberek.
És ezt nem arra értem, hogy "beszélnek, de nem csinálják" - nem. Csinálják ők.
De ők is ugyanúgy a fejlődés útján járnak, méghozzá különböző szakaszokon tartanak.
És a szemléletük, a látásuk még - sokszor úgy érzem - túlságosan is kötődik az anyagi-, a mechanikus világhoz....
Igazad van.
Nem csak az Alap miatt, egyébként is engedhetném, hogy a lelkiismeretfurdalás, az "ön-elégedetlenség" határozza meg a hangulatom.
Ám ha ezt tenném (fontolgattam, hogy nem engedem meg magamnak ezt a hetet), akkor nem élném meg a jelent. Oka van annak, hogy lehetőséget kaptam. Arra, hogy itt legyek. És ha nem ismerem el az eredményeimet - ahogy sokszor és sokáig tettem -, akkor elvesztem az egész értelmét.
Ha pedig nem élem meg a jelent, akkor az egész élet értelmét veszítem el.
Fontos tudni, mi a dolgod.
Ahogy fontos azt is észben tartani, hogy ez a dolgod a szakmában.
És szerintem fontos feltennünk a kérdést, hogy vajon ez-e a dolgom MOST, az életemben is...?
Azért születtem-e meg, hogy MOST, ITT, AZT tegyem-e...?
Ez szerintem nem mindig ugyanaz.
És óvatosságra int egy hang, hogy a kettőt ne keverjem össze.
Tény, hogy szakmailag rám is rámfér a fenékbe billentés - úgyhogy (ismétlem, nem ismersz még) nem lankad a kíváncsiságom - sőt...! ;) :P
Az a hang a kétely. Szerintem.
TörlésSzületni valamire, illetve itt és most csinálni valamit, szerintem két külön dolog.
A saját életemben azt érzem, egy úton vagyok. Mégpedig, egy jó úton, a helyes úton.
És remélem az élején, mert szeretnék sokáig élni.
És jól élni...
Kétely.
TörlésLehet, bár nem biztos, hogy abban az értelemben, ahogy szerintem gondolod.
A munkával, a hasznosságával kapcsolatban nincs bennem kétely. Azzal kapcsolatban sincs, hogy szívesen csinálom.
Azzal kapcsolatban van, hogy azok, akik régóta vannak a pályán, a szakmán túl is helyesen látják a világot.
Kétely.
A maga egyszerűségében igen.
A Kétely teteti fel velem a következő kérdést.
A Kétely nem engedi, hogy bármit elfogadjak elsőre.
Ebben az értelemben nem bánom, hogy kételkedem.
Segít gondolkodni.
Segít megrágni, megemészteni mindazt, amivel az úton találkozom.
Hogy születni valamire, és a jelenben csinálni valamit két külön dolog...
Lehet, hogy a "célunk" végeredményben e kettőt közös nevezőre hozni...?