Mert a mű visszamutat...

"...

LEVÉL GANDOLNAK AZ ELSŐ HALLGATÁS IDEJÉN

Tisztelt és szeretett Gandol úr!

Kétségeimről és önmagamról írok Neked. Nem várok választ, de könnyíteni akarok a lelkemen. Nem tudok mit kezdeni, a világ kegyetlenségével. Az Isten által teremtett világ, a Szellem által megszült világ irgalom nélkülisége az ürességbe kiált. Mit kezdjek olyan szellemi lényekkel, akiknek kegyetlensége nagyobb, mint a hóhéré, a szadista és elmebeteg gyilkosé. 

Mert a mű visszamutat az alkotóra, a teremtés a Teremtőre. 

Igaz lenne, hogy az Isten kívül van az erkölcsi világrenden, aminek beteljesítésére létrehozta az embert? Jungnak lenne igaza, aki észrevette az Isten teljes erkölcsi vereségét Jóbbal szemben? Isten csak iszonyú erőnek jelenti ki magát, semmi egyébnek. S Jób intelligensen csillapítja, nehogy megölje őt. Jób intelligensebb, mint az Úr. Jób tisztességesebb, mint az Úr. S Isten, nem tudva elviselni Jób fölényét, elhatározza belépését az általa teremtett anyagi világba, hogy utolérhesse a fölébe nőtt kreatúrát. Valóban Jób győzelme kényszerítette ki a  megtestesülést? Jób állott Krisztus szellemi bölcsőjénél? Kisgyerekkoromban rám zuhant az istenség közönye a szenvedés iránt. Csoda-e, ha egész életemben nem tudtam többé biztonságban érezni magam ezen a Földön? Ezért nem volt bennem soha annyi bizalom az önátadásra, amennyi a valódi hit kicsírázásához kellett volna. így hát beleszőttem életembe a hatalmat, a pénzt, a testiség uralmát. Örök félkész állapotúvá rögzítettem ezáltal magamat, árulóvá, aki többfelé akar hűséges lenni. Így fog elmúlni az élet? A lelkem egyre inkább megtelik gyanakvással irántad is, Gandol úr. Ezért most már nem írok tovább, pedig hosszú levélre készültem..."