Zavaros

A helyzetek adottak - a hozzájuk való viszonyulásunk viszont mi döntésünk.

Amíg a vágyainkat nem tudjuk szellemivé alakítani, ki kell élnünk őket., mert az elfojtások megkötnek az anyagi világban.

---

Mi van akkor, ha a ahhoz, hogy megéljem őket...

"Találni", vagy "teremteni" kellene egy erre alkalmas embert...?

Ahogy egy út is vezet valahonnan valahová, nekem is kell egy "másik pólus".


"...de néha nem bírom..."


"Mag-amban keresem az Utat, a Megvilágosodást, a Válaszokat, a Boldogságot, sőt Istent is.
Mert felismertem, hogy amennyire magamon kívül kereshetem mindezt, épp úgy magamban meg is találhatom...
Hiszen Minden Egy...."

---

Mit jelent "építeni az életünk"...?

Építeni egy illúziókból szőtt várat...?

Miért érdemes...?

Nem azzal kellene inkább tisztába jönnünk, hogy miért is tesszük ezt...?

A "mert szeretem" aligha elegendő válasz.

Tanulnivaló...? A felépített életből fakadó új helyzetek új leckéket hoznak...?

Megint túl sokat kérdezek.

Megint túl sokat agyalok.

Mechanikusabbá kellene válnom. Mechanikusabban cselekedni.

Érdekes, hogy mások, akiknek megy a "mechanikusabbság", mennyire nem érnek rá, mennyire magával ragadják őket a mindennapok...

"Építik az életük".

A kérdés, hogy vajon felfogják-e egyáltalán a "mindennapokat"...? Vagy csak utólag veszik észre, hogy eltelt az idő...?

Én sem érzem, hogy telik, csak utólag. 

"Ha hajlandó vagy arra, amire más nem, egyszer megengedheted magadnak, amit más nem." (Zig Ziglar)

Hát akkor menjünk, mi...?! :P