2012. május 10., csütörtök
Számok, komfort, mittudomén...
Anouk
2012...
Talán "az utolsó évünk"...
És hopp - a fele már el is ment...
Az életünk számai.
Talán ennek "a fele is el ment már"...
Most valahogy olyan... Nem is érzem, mit kellene megvalósítanom benne... Illetve, ami fontos, azt hiszem, az "odabenn" zajlik. Idekinn...
Milyen egy "jó tanácsadó"...
Ehhez feltétlenül a pénzben kellene hinnem...? Vagy "elég" abban, hogy amit akarunk igazán, azt képesek vagyunk megvalósítani...?
Ez viszont felveti, hogy nem akarom igazán...?
Rájöttem, hogy iszonyú lustán viselkedem. Egyszerűen a komfortzónából való kimozdulás, mint olyan... Nehezen megy.
Pedig - ahogy B is mondta, vannak dolgok, amiket lehetne még kényelmesebben, döccenők nélkül.
Nem tudom. Azt hiszem nem töltöm ki hasznosan az időm jelenleg, és emiatt nem találom a helyem - a gondolataim között sem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Tényleg majdnem eltelt fél év. Mert lezárult ez a hónap, és már tudom miből és mennyiből fogok élni június végén és júliusban.
VálaszTörlésRohan az idő. Régen nem hittem ebben, de már tényleg tudom, hogy így van. 18 után egyszerűen szaladnak a percek.
Egy kedves ügyfelem és barátom írta a következő sorokat:
"Szinte félek pislogni, mert félek, mire kinyitom a szemem, már unokáim ugrálnak körülöttem. Még egy pillantás, és alulnézetből látom a világot. :)"
Ha ismered a határaid, de nem lépsz át rajtuk, te egy boldog ember vagy. Mert elégedett vagy! Vagy nem?
Ha a változások belül mennek végbe, nem kell annyit kinn tenni. Vagy mégis?
Vagy jó lenne?
Megszokások.
A szokásaink rabjai vagyunk. De nem csak a cselekedeteink szokásai, hanem a "szokványos gondolataink" rabjai.
Egy szokást kialakítani Sz.I. szerint 90 napba telik.
Szóval bármit is határoznánk most el, augusztus elejére, már szokásunkká válna.
Sosem késő.
"külső világunk belső gondolataink tükörképe."
Ma este fantasztikus elemzésem volt. Fel vagyok dobva. Megérintett a szeretet, a törődés és a munkám felelőssége is.
És mind boldoggá tett, mert tudom, hogy amit csinálok, azt szívből, tudásom legjavát felhasználva teszem. És jól!
Hétvégi terved 60?
Az egész jövőhetes tervem Balaton... :)
TörlésÉrtem, azt hiszem. :) Kicsit ugyan furcsán kezelem, mikor egyik ügyfelem az ajánlójától megtudja, hogy a citromos nápolyi a gyengém, és bő másfél éves ismeretség után váratlanul megjelenik az asztalon, mikor megyek hozzájuk... De... :D
Ami nekem nagyon tetszik az utóbbi időben, hogy a kapcsolati tőkémet is az ügyfelek szolgálatába tudom állítani. Munkát viszek az egyiknek, szakembert a másiknak, spórolok más területen nekik azzal, hogy összehozom őket a megfelelő emberrel...
KZ sokszor olt vele, hogy az eladó megél a munkájából, a tanácsadót meg szeretik az ügyfelei...
...
Sokat gondolkodtam rajta, amit írtál - hogy "külső világunk gondolataink tükörképe"... Redfield és a Vonzás filozófiája úgy mondja, "Gondolataink alakítják a valóságunkat."
Elfogadom, hogy így van, ugyanakkor a saját esetemben nem ismerem fel olyan egyértelműen a "hasonlóságot"... Bár lehet, hogy rosszul szemlélem az életem.
Többször eszembe jutott már, hogy vajon a cég világi szemlélete nem torzítja-e el az értékrendem...? Nem keresek-e/hiányolok-e olyan külsőségeket, amelyek hiánya nem belülről jön...?
Érted...?
Hiszen normális-e, ha az ember az "elégedettsége ellen küzd", ahogy Te fogalmaztad...?!
Próbáltam megragadni, hogy mi volna, ami motiválhatna a saját igényeimen túl. Támogatni csoportokat, eszméket.
De azt hiszem, az a hit, hogy mindez színjáték, és valójában "odabenn" zajlik minden lényeges... Azt hiszem, ennek is keresztbe tesz...
Lehet, hogy két k.vanagy pofon kellene. :/ ;)