"R.Bach Minden és Mindenki Egy c. könyvét feltétlenül ajánlom.
Azt hiszem, az Ő könyvei (meg Redfield-éi, stb.) hatására győződtem meg róla, hogy a látható valóságunk csupán a legalsó szintje a valóságnak. Olyannyira kicsi jelentőségű, vékony rétege, hogy gyakorlatilag illúzióként is fogalmazhatom, és azt is mondhatom, a lényeg ezután jön. (Nem az élet után, hanem a létezés magasabb szintjein - lélek szintjén. Ezt pedig megint nem a vallásos lélek-képpel, inkább a Müller Péter-féle Én-nel hasonlítsd.)
Amúgy Müllertől a Titkos tanításokat is nagyon ajánlom - a "Müller" címkém alatt egy rakás idézetet találsz belőle - és el is tudom küldeni e-Book-ként.
Müller ezen írása elsőre már nekem is kicsit "túl istenes" volt. De érdemes volt végigolvasni. Azt hiszem, sokmindent érdemes elolvasni, ha szem előtt tartjuk, hogy semmit nem kell 100%-ban elfogadnunk, nyugodtan megvizsgálhatjuk a részeket, és elvethetjük azokat, amelyekkel nem tudunk egyetérteni. Az igazsághoz szerintem akkor is közelebb jutunk, ha egy-egy filozófiából csak részeket teszünk magunkévá.
Csak lehet, hogy később érünk valóban "oda". :)
Sok olyan dolog van, amit régebben nem tudtam elfogadni, majd ahogy bejártam egy újabb útszakaszt az életemben, és újra "belebotlottam" adott dologba, képes voltam asszimilálni, mert már megváltoztam útközben. És rájöttem, hogy valamit magunkévá tenni nem azt jelenti, hogy változatlanul befogadom - hanem hogy megismerem a lelkem/személyiségem prizmáján keresztül, és döntök róla, hogy számomra mennyire elfogadható - mennyire hasznos, vagy mennyire illeszthető a világképembe...
Meglehet, valójában olyanok vagyunk, mint a hangyák. Életünk során mindannyian építjük a világunkat - apró porszemeket tapasztunk egymáshoz innen-onnan, míg végül egy boly nem lesz belőle. A porszemek olykor lecseréljük, másokat újra látva mégis alkalmasnak találunk - rágóink közt forgatva minden porszemen alakítunk kicsit, mielőtt beépítjük...
Vajon mind törekszünk egy elvonatkoztatásra...?
Vajon az elvonatkoztatás - a boly, az általunk felépített világkép - biztonságot ad...? Azért csináljuk, mert ha csak a külvilágot figyeljük, az kiszámíthatatlanságában és érzéketlenségében rémületet kelt bennünk...?
Ezért építünk bolyt...?
Félelemből...?
Ki nem mondott félelemből...?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)