Boldogság

"Mit jelent számodra a boldogság?"

Ha meg kéne ragadni az érzést, akkor azzal a késztetéssel próbálnám jellemezni, ami egy szeretett személy megpillantásakor önt el - mikor meg akarod ölelni őt. :)
Számomra ehhez az érzéshez hasonlít, legfeljebb nem egy személyt akarok "megölelni", hanem a Világot... :D

Volt pár alkalom, amikor nem csak egyszerűen boldogság öntött el, de tudatosan figyeltem is az érzésre.

Egyszer a Szent István körúton sétáltam, a Vígszínház környékén. Emlékszem, sütött a nap. Épp a Hegedűs Gyula utca zebráján mentem át, mikor egy hang legorombított, hogy "miért lógatom az orrom... Hiszen kezem-lábam mozog, látok, érezhetek, azt tehetem, amit szeretnék, béke van, van mit ennem... Remek idő van, és szabad vagyok. Mi okom van hát a szomorúságra...?!" Frankón leoltott, hogy szedjem már össze magam, és becsüljem meg azt, amim van.

Ahogy sorolta az érveket, sorra szembesültem vele, hogy ha nem látnék, többé nem csodálhatnám a Tavasz színeit, nem gyönyörködhetnék a nőkben... Ha ágyhoz lennék kötve, nem futhatnék (nem élvezhetném a fáradtságot), nem görkorizhatnék (nem élvezhetném a sebességet és a suhanást), nem táncolhatnék (nem élvezhetném a mozdulatok harmóniáját, a zene és az érintések összjátékát)... Ha nem érezném az ízeket, nem élvezhetném az ételeket, a bort - nem tudnám mit is jelent valójában enni... Ha egy állásban kéne gályáznom, minden reggel hatkor kéne kelnem, el kellene tűrnöm mások emberi gyengeségeit és botlásait...

Csak sorolta és sorolta, nekem meg olyan volt, mint mikor a Nap előbújik a felhők mögül, és a fény végigcsorog a tájon...

A végén már mosolyogtam, élveztem a tavaszi levegőt és a napfényt, és hálás voltam mindezekért a csodákért.

Hogy mit jelent számomra a boldogság?

http://mag-amban.blogspot.com/2011/05/anyak-napjara.html

A határtalan Mindenséggel való összeolvadást.
A megbocsátás élményét.
A hálát ezért a lehetőségért, és az élményekért, tapasztalatokért.
Az érzést, ami azt mondja: "Jó úton jársz." "Jó helyen vagy."

Egyszer szó szerint rádöbbentem, hogy "ott vagyok, ahol és amikor lennem kell..." Kozmikus, mindent elsöprő felismerés volt. Végtelen nyugalom, és lelkesedés egyszerre és boldogság, hogy mégsem volt tévedés az eddigi utam... :)

Az öröm a boldogság megnyilvánulási formája.
Az elégedettség a boldogság "alapja".

Azért "", mert engem pl. boldoggá tesz a női szépség, mikor szembejön az utcán - pedig ugye a rá irányuló vágyam valahol birtoklási vágy - vágyom érinteni, megízlelni, felfogni minden érzékszervemmel...
Ez a vágy nyilván nem elégül ki minden alkalommal, mégis boldoggá tud tenni a tény, hogy ilyen hihetetlen csodákkal találkozom... :D
Valahogy maga az élmény, és a létének tudata elegendő, hogy boldognak érezzem magam... :D

Tehát gyakorlatilag elégedettséggel tölt el, hogy megélhetem ezt a szépséget, mert a szemem is lát, és képes is vagyok meglátni.


Így a megelégedettség ellentmondás nélkül lehet a boldogság alapja.

Beteljesülés...?

Igen!

A "Minden és Mindenki Egy"-érzése, amikor rádöbbensz, hogy Ember vagy, és mint Ember, egyszeri és megismételhetetlen csoda... Mert képes vagy adni önmagadból, képes vagy boldoggá tenni másokat...! :D Néha csak egy mosoly az utcán, vagy hogy segítesz feltenni egy babakocsit a buszra, vagy átadod a helyed, vagy felviszed a bőröndjét valakinek a lépcsőn... De a szemükben, a mosolyukban ott van az élet értelme... :D
Vagy amikor úgy teszel valami fontosat, valami jót, hogy csak Te tudsz róla, senki más... De Te tudsz róla! :) És belül szétfeszít az energia, és tudod, hogy most a legjobbat adtad magadból, és erre - itt és most csak Te voltál képes... :D

Én úgy fogalmaznám, hogy "amikor sikerül méltóvá válnunk önmagunkhoz..." Ez a beteljesülés. És ilyenkor elönt a boldogság...