2012. május 6., vasárnap
Világok (h)arca, avagy a meghallgatott imák
Stop Thinking
Sokszor eszembe jutott már, milyen visszás is, hogy mennyi csodát átélhetünk ebben a világban, és az igazi út, a fejlődés útja mégis befelé vezet - eltávolodva az anyagi világtól...
Tipikus félrefordítása a Bibliának úgy érzem, az a szállóigévé lett mondat, miszerint "Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa!"
Kezdettől éreztem, hogy számomra nyilvánvaló zavarról van szó. Hiszen az Istennek kedves ember "lelkiekben gazdag" - türelmes, alázatos, szeretetteljes. Ezt támasztja alá a másik ismert idézet is - "Könnyebb a tevének átbújni a tű fokán, mint a gazdag embernek bejutni Isten országába."
El is gondolkodtam ezen.
Hiszen az Istenhez, vagy önmagunkhoz vezető út szellemi út, tudati fejlődés. Mi köze lehet ehhez az anyagi világban birtokolt javaknak?!
Végül arra jutottam, a figyelem és a koncentráció az oka.
Aki gazdag, sok evilági lehetőséghez juthat hozzá. Többféle színes-zajos szórakozást érhet el, több helyre juthat el, stb. - azaz végeredményben több eszközzel tud "menekülni az önmagával való szembesülés elől"...
Persze ez alatt nem azt értem, hogy aki gazdag, tudatosan menekül önmaga (és így Isten) elől, de azt igen, hogy a lehetőségek vonzzák a lelke gyengébbik felére, hajlamosabbá tehetik az érzéketlenedésre, tompítják az érték-érzékelését, értékrendjét...
Mindezek pedig eltávolítják magasabb rendű önmagától. Ezért nehéz számára bejutni Isten országába.
Az anyagi világ csodái elterelik a figyelmünket. Az aszketizmus, a cölibátus, a vegetarianizmus középpontjában bizonyos élvezetekről való lemondás áll, hátterében pedig a fegyelem / figyelem összpontosítása (nyilván ennél sokkal több minden, csupán kiragadtam a téma szempontjából lényeges részt).
Ugyanakkor Istenhez a csodálat és alázat, a szeretet és önzetlen odaadás vihet közelebb - ezeket pedig az anyagi világban élhetjük meg.
Az önmagunkhoz vezető út során.
Vagyis bár a külső világban ezernyi csodálatra méltó szépséggel találkozhatunk, és a szépség megélése fontos a fejlődésünk, sőt a puszta létezésünk szempontjából (több szépséget láthatunk utazgatva az anyagi világban), az igazi utazás ugyanakkor önnön (és a világ) középpontunk felé kell, hogy megvalósuljon, amelyhez pedig szükséges (-nek tűnik számomra) az anyagiaktól való visszavonulás. Megélni az egyszerű szépségeket - sőt, talán a szépséget minél egyszerűbben éléni meg, minél egyszerűbb, hétköznapibb formában venni észre... És közben befelé fordulni, keresni a saját válaszainkat, a saját kérdéseinket...
Sokáig az ima számomra idegen szó volt. Ostobának tetszett, hogy magamban elmotyogok valami sablondumát, és ettől majd jó ember leszek, és Isten szeretni fog...
Aztán ahogy megismerkedtem a Mennyei prófécia és a Vonzás, na meg Bach gondolatiságával, rájöttem, hogy az ima nem más, mint a megfogalmazott, összesűrített, teremtő energiával övezett kívánság...
Isten /vagy az Univerzum, vagy Allah, vagy akinek ahogy tetszik/ "meghallgatja" - valójában már amikor megajándékozott a Szabad Akarattal, és a Szavak Teremtő Erejével, a Vonzással - már akkor meghallgatott minden imát.
Mert ha megfogalmazzuk a kívánságot, fókuszáljuk. Ha őszinte kívánság, akkor az érzelmeink erejével már fel is ruháztuk. Ha elmondjuk egy ima formájában - magunkban, vagy fennhangon -, akkor a szavak és a tudatunk erejét is beleadtuk. S aztán már csak azon múlik, képesek vagyunk-e megteremteni a megvalósulás lehetőségét - nyitottak vagyunk-e a csoda érkezésére, azaz teszünk-e érte, vagy csak a sült galambot várjuk...!
És persze türelmen.
"Igazán akarni valamit annyi, mint sokáig akarni."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
GAZDAG!
VálaszTörlésNekem ez a szó pozitív. És tudom, hogy életem jó módban fogom leélni. És a gazdagság szerintem csak egy szám. Égy jó hosszú szám, mely a bankszámlámon szereplő összeget mutatja. Te jó ég!!!! Mintha azt mondanánk, hogy a barnák, vagy a B vércsoportúak nem juthatnak be a "menyországba"... Egyébként is, menyország? Menny-ország... Menjen mindenki, aki akar. És oda, ahova akar.
POKOL?
Oda kerül minden gazdag? Mert akkor olyan rossz hely nem lehet...
Mert akinek van pénze, az nem otthon ül és meditál?
Voltam csóró. És szar. Nem vagyok az Úrban, a bibliában hívő. Hiszek viszont MAGAMBAN.
És soha nem is fogom "félni az Istent"
Mert már a mondattól, a félni valakit kifejezéstől kivagyok.
Félni????
Az tisztítana meg???
Szerintem rajtunk kívülálló dologban hinni menekülés. Lehet mindent másra fogni. Mindennek lehet magyarázatot keresni.
Nekem ne mondja senki, hogy képes boldog lenni, mikor úgy öleli a párját, hogy nincs egy vasa sem, és azon agyal, miből fizeti majd ki a számláit...
Milor majd belenéz a kislány szemébe, és azt mondja "nem tudlak oktatni, mert mi SZEGÉNYEK vagyunk"
De légy boldog, mert "Isten szeret téged!"
Én nem ezt az utat választom. Aki ebben hisz, sosem lehet jó pénzügyi értékesítő. Szerintem.
Mert hitben sosincs vita. Pénzügyekben van, kell legyen. Az én dolgom előre gondolni, és nem hagyni az embert "kibújni"
Én ebben hiszek...
Az indulatod fókusza (vallás, vagy az "én gondolataim") még mindig nem világos számomra... :)
TörlésA "nny"-kifogásolását nem értem - én kettővel írtam... :P
A "gazdagság "problematikáját" a saját értelmezésem szerint leírtam. A reflexiód mégis mintha az "eredeti", "félreértelmezésre" mutatna vissza.
A "minden gazdag a pokolba"-értelmezése csúsztatás. Az eredeti szöveg sem azt mondja, hogy "minden gazdag" - csak azt, hogy "a gazdagnak nehezebb". Amúgy kétlem, hogy egy embernél magasabb rendű intelligencia ennyire tipikus emberi általánosítással élne... :)
Az "istenfélő" megfogalmazással kapcsolatban pont ugyanezen fenntartásaim vannak. :)
A "rajtunk kívülálló dologban hinni"-gondolatához csak egy kérdés: Bizonyos, hogy "rajtunk kívül álló"...?
A "felelősség-hárítás"... Szerintem annak elfogadása, hogy a létünk nem egy kozmikus véletlen műve, nem jelent egyet azzal, hogy elhárítanánk a felelősséget magunktól. Sőt. Ez csak hozzáállás kérdése - és tény, hogy a bigott vallás kivetítő. De aligha hiszem, hogy az eddigiek alapján ilyen képet festettem volna magamról, vagy a filozófiáról, amit magaménak vallok.
A pénz és a boldogság kapcsolata. bonyolult kérdés. (Gondolom feltűnt, hogy csak futtában írok - várnak... :) )
Nézz meg egy tetszőleges pillanatot, amikor boldog voltál - és vizsgáld meg végletesen, mihez volt köthető a boldogságérzeted...
Pl. Elmegyek nyaralni a tenger mellé. Gyönyörű napfelkelte. Boldognak érzem magam. A boldogságom ahhoz kötődik, hogy ki tudtam fizetni az utat...? Vagy a napfelkelte élményéhez...?
Ha az előbbi, akkor a múltban nem találhatok olyan hazai napfelkeltét, amely boldoggá tett, hiszen ahhoz nem kellett pénz... Vagy rosszul okoskodok...?
Számlák.
Ez sem egyszerű. Mert mi is a számla...? Vajon számlák nélkül nincs élet?
Számlák - kifizetett számlák nélkül nincs boldogság...? Ha nem fizetem be a számlát - maradva az előző példánál -, nem tudom majd megélni a holnapi napfelkelte csodáját...? Ez - a képesség, hogy megéljem a csodát - nem belőlem fakad-e...? Ha kellőképpen fejlett vagyok, nem tudok-e kellőképpen elvonatkoztatni a ténytől, hogy mennyi a pénzem...?
"Oktatás"... Vajon a busman gyermek nem tanul-e meg mindent, ami őt a saját világában sikeressé, boldoggá teszi...? És fizetni kell az "oktatását"...? Persze a mi világunkban a szakmai tudásnak ára van. Mégsem a diplomám tesz boldoggá - hanem az a tudat, az a hozzáállás, hogy képes voltam nyitottan állni pl. a cég lehetőségéhez - vagy tévedek...?
Hogy hitben sosincs vita... Abban a hitben, amit sztereotip szinten hitnek ismerünk, nincs. Ajánlom szíves figyelmedbe az előadást, amelyre most is rohanok...! ;) Ők is hisznek valamit, én is hiszek "valamit" - és "vitatkozunk" az eltérésekről. Valójában épp az tetszik, hogy nem "vita" - ahol a másik meggyőzése a cél, sokkal inkább "eszme-csere"...
Pénzügyekben.... Nekem azt tanították, hogy ha vitázol egy ügyféllel - vesztettél. Egy ügyfelet biztosan. ;) :P
Összességében azt hiszem a gondolatainkban nincs ilyen égbekiáltó eltérés - és ha nem kapkodva fogalmazunk, akkor még meg is értjük egymást... :D
De tetszik - hogy ilyen dinamikusan állsz egy témához! ;) :D
Remekül kitöröltem az előzőekben írtakat... :(
TörlésÖsszeszedtem pár bejegyzést, amelyek a "hit" címke alatt gyűltek a kérdésről.
De már nem tudom, melyikek voltak...
Ezzel akartam folytatni - a zenéjét külön ajánlom: http://mag-amban.blogspot.com/2011/11/zene-szavak-hala-es-szeretet.html
http://mag-amban.blogspot.com/2011/10/ars-poetica.html
Ez azt hiszem, konkrétabban foglalkozik a következtetéseimmel:
http://mag-amban.blogspot.com/2011/07/szeretkezz-avagy-az-ablakok-belul.html
Ezt a zenéjéért:
http://mag-amban.blogspot.com/2011/04/felszabadito.html
Meg ezt:
http://mag-amban.blogspot.com/2011/02/ustokosok.html
Nem írtam, hogy a fentieket Te gondolnád.
TörlésDe amiket most írtál, abban is van, amit máshogy látunk.
Pár dolgot pedig lehet te is félreolvastál esetleg, de igazándiból lényegtelen.
Talán ennyit nem is ér a téma...
Főleg, h nem ad jó érzést.
Tudod, azt hiszem pipa vagyok.
VálaszTörlésMert nemrég olyan szemüvegen néztek, ami nekem nem tetszett.
A Jézusba, az Úrba, az egy Istenbe vetett hiten keresztül. És elbuktam ezen a mércén. Pedig azt érzem, jó ember vagyok. És sosem gondoltam volna, hogy a vallás engem egyszer eltávolít majd valakitől. És ő távolodig, mert én nem fogadom el a Biblia igazságát.
Aha.
TörlésAkkor értem azt hiszem.
Ha kellemetlen számodra ez a téma, akkor pihentessük. Engem mindazonáltal érdekel, mit és mennyiben látunk másként - leginkább azért, mert "kiskoromban" kezdtem el gondolkodni a miérteken, és "magamtól" jutottam el a mai eszmerendszerig. Engem is mindig irritáltak a térítők, meg a "vakhit", pláne a bigott, képmutató hozzáállás.
Ám a >hit< (vmiben) nem ugyanaz, mint a >vallás< - és az emberi hülyeség miatt, indulatból hozott döntések a legritkább esetben optimális döntések...
De mondom, ha ez neked zavaró téma a veszteség miatt, akkor hagyjuk. Ráérünk visszatérni rá, amikor már érzelmileg nem érint meg a dolog.
Én a három unokatestvéremet írhatom veszteségszámlára hasonló okokból. Szóval van fogalmam róla, miről beszélsz.
Ami pedig egy mércén való elbukás nyomán érzettekről írsz - erről is van fogalmam. Csak én egy Kozmikus mércéjén buktam el, azután, hogy el mertem hinni a hihetetlent... (Kb. olyan, mint mikor hosszú-hosszú tépelődés, győzködés után elrugaszkodsz a szakadék széléről, mert elhiszed a számodra leghitelesebb embernek, hogy együtt képesek vagytok repülni - aztán zuhanás közben csalódottan közli, hogy bocs, de nem tud bízni a képességeidben... Kafa volt.)
A témamegjelöléssel vigyázz! :)
Én nem a vallást, még csak nem is Istent, vagy a létét tekintem témának, hanem a létezésünk okát/célját. Ennek keresése közben lyukadtam ki oda, hogy a Kezdetre adható magyarázatok közt a "csak"-nak, meg a "véletlen"-nek ép ésszel nem tudok helyet adni. Ezért az én "Isten-képem" "rendhagyó". Bárki és bármi lehet szerintem, aki/ami képes volt szórakozás, vagy valamilyen kísérlet céljából megalkotni az anyagi világot. Gyakorlatilag "földön kívüli intelligenciának" tekintem - még ha pontosabb az anyagi világ általunk ismert része, vagyis a tér-időn kívüli intelligenciának nevezni.
Hogy energia, vagy anyagtermészetű, hogy egyedüli, vagy egy faj egyede - ezek már szinte részletkérdések.
A lényeg, hogy az ősrobbanás - az első ősrobbanás előtt is volt valami. Sőt. Az első ősrobbanás - az energia anyaggá sűrűsödése - aligha lehetett véletlen folyamat.
Nehéz ezekről gondolkodni, hiszen a tér-időn túli valóságról fogalmunk sincs. Létére csak indirekt bizonyítással következtethetünk - de következtethetünk. S, mint minden elméletnél, addig igaznak fogadható el ez is, míg ellene szóló bizonyítékot (vagy valószínűbb elméletet) nem találunk.
R.Bach Minden és Mindenki Egy c. könyvét feltétlenül ajánlom.
VálaszTörlésAzt hiszem, az Ő könyvei (meg Redfield-éi, stb.) hatására győződtem meg róla, hogy a látható valóságunk csupán a legalsó szintje a valóságnak. Olyannyira kicsi jelentőségű, vékony rétege, hogy gyakorlatilag illúzióként is fogalmazhatom, és azt is mondhatom, a lényeg ezután jön. (Nem az élet után, hanem a létezés magasabb szintjein - lélek szintjén. Ezt pedig megint nem a vallásos lélek-képpel, inkább a Müller Péter-féle Én-nel hasonlítsd.)
Amúgy Müllertől a Titkos tanításokat is nagyon ajánlom - a "Müller" címkém alatt egy rakás idézetet találsz belőle - és el is tudom küldeni e-Book-ként.
Müller ezen írása elsőre már nekem is kicsit "túl istenes" volt. De érdemes volt végigolvasni. Azt hiszem, sokmindent érdemes elolvasni, ha szem előtt tartjuk, hogy semmit nem kell 100%-ban elfogadnunk, nyugodtan megvizsgálhatjuk a részeket, és elvethetjük azokat, amelyekkel nem tudunk egyetérteni. Az igazsághoz szerintem akkor is közelebb jutunk, ha egy-egy filozófiából csak részeket teszünk magunkévá.
Csak lehet, hogy később érünk valóban "oda". :)
Sok olyan dolog van, amit régebben nem tudtam elfogadni, majd ahogy bejártam egy újabb útszakaszt az életemben, és újra "belebotlottam" adott dologba, képes voltam asszimilálni, mert már megváltoztam útközben. És rájöttem, hogy valamit magunkévá tenni nem azt jelenti, hogy változatlanul befogadom - hanem hogy megismerem a lelkem/személyiségem prizmáján keresztül, és döntök róla, hogy számomra mennyire elfogadható - mennyire hasznos, vagy mennyire illeszthető a világképembe...
Meglehet, valójában olyanok vagyunk, mint a hangyák. Életünk során mindannyian építjük a világunkat - apró porszemeket tapasztunk egymáshoz innen-onnan, míg végül egy boly nem lesz belőle. A porszemek olykor lecseréljük, másokat újra látva mégis alkalmasnak találunk - rágóink közt forgatva minden porszemen alakítunk kicsit, mielőtt beépítjük...
Vajon mind törekszünk egy elvonatkoztatásra...?
Vajon az elvonatkoztatás - a boly, az általunk felépített világkép - biztonságot ad...? Azért csináljuk, mert ha csak a külvilágot figyeljük, az kiszámíthatatlanságában és érzéketlenségében rémületet kelt bennünk...?
Ezért építünk bolyt...?
Félelemből...?
Ki nem mondott félelemből...?
At hiszem, definiálni kellene a "szegény" és "gazdag" fogalmakat. Mert amit a naplementéről írtál, szerintem ott sem ugyanarra gondoltunk. Én arragondoltam, hogy akinek napi szintű megélhetési, anyagi problémáivannak, az nem képes felhtlenl boldog lenni. Mert az anyagi gondok lélekben sztem nagyon leterhelik az embert. Ésezzel a teherrel nehéz a másiknak szeretetet adni. És nincs könyv, ami ezt a véleményemet megváltoztatná.
VálaszTörlésA boldogságot is érdekes lehetdeginiálni. Megelégettség?
Kiérdemelt megelégedettség?
Felhőtlen öröm...
Beteljesülés?
...
Neked mi a boldogság?
Mindkét fogalom értelmezhető az anyagi síkon is, és a tudat síkján.
TörlésUgyanakkor mindkettő ítéletet mond, így csak szubjektív lehet.
"Szegény nagyanyám meghalt."
Évtizedes kínlódás után. Nézőpont kérdése.
Az anyagi síkon egyszerűbb dolgunk van talán. Szegénynek nevezem azt, akinek kevesebbje van, mint amennyivel boldog tud lenni. (Amennyiben ez egyszerűbb megfogalmazásnak számít... :P )
Gazdag az, aki a létezésen felül az élethez - az "extra tapasztalatok" megszerzéséhez is képes forrásokat teremteni (utazások, hobbik, szórakozás, stb.).
Ha lelki értelemben nézem, azt mondom - "szegény az, aki nem tudja megbecsülni, amije van (függetlenül a javak mennyiségétől), és képtelen megélni az élményeit." (pl. van egy jó kocsija, de elfelejti élvezni a kényelmét. Amikor "hétköznapivá" válik, megszokottá lesz valami. Pl. a pc-m és a net... Számomra a blogírás-olvasás rengeteget ad. Veled csak így, csak itt, csak "most" beszélgethetek. Ha ezt elveszteném, nagyon hiányozna az élmény. S nekem is emlékeztetnem kell magam, hogy ne felejtsek el hálásnak lenni azért, hogy van...)
"Gazdag az, aki a javaitól függetlenül képes meglátni és megélni az élet apró szépségeit, a "jelentős véletleneket", képes boldogan megélni a pillanatait, koncentrálva arra, amije van ahelyett, amije nincs..."
A szegénység-megélhetési-gondok-boldogság összefüggései...
Hát...
Szerintem pontosabb úgy fogalmazni, hogy a boldogságunk a világképünktől, az értékrendünktől függ.
Én örülök, ha éhes vagyok. Mert emlékeztet, hogy mennyire szeretem az evés élményét, mennyire jó, mikor koncentrálsz az ízekre, és valóban élvezed az ételt...
Szeretem a sört.
De mennyivel finomabb, amikor mondjuk nem iszom egy ideig - egy-két hétig, és aztán futás után, izmaimban a jóleső fáradtsággal, a tűző melegben felbontok egy jéghideg sört...! :D Tényleg sokkal jobb! Amikor naponta megittam 1-2-őt... Nem esett olyan jól... :/
És ez igaz a szextől kezdve mindenre, amelynek élvezeti értékét az érzékelés adja - az "érzéki örömökre"...
Nekem nagyon necces periódusok is voltak az életemben. És a legboldogabbak is voltak egyben - csak mert volt egy Ember, aki nagyon fontos szereplője volt akkor az életemnek. Anyagilag gáz volt, mégis a "legboldogabb" voltam akkor.
Ha a boldogság és a pénz között lenne az összefüggés, akkor a pénz nem veszítené jelentőségét a boldogság pillanataiban...
Egyszer leestem egy fáról... Fejjel előre, vagy 2méterről. Hátamra estem, és percekig szó szerint nem bírtam levegőt venni a fájdalomtól... Volt időm végiggondolni az első korty levegőig, hogy vajon a nyakam törtem, vagy a gerincemet... Hogy mi lesz, ha tényleg... Volt időm fohászkodni, hogy csak ezt megússzam épségben...
Az, hogy nem fogok tudni pénzt keresni, és megélhetési gondjaim lesznek - valahogy nem jutott eszembe...
Szerintem a differencia, az elcsúszás kettőnk megfogalmazásában abban van, hogy én nem az anyagi javakat vélem a boldogság közvetlen forrásának. Azok pusztán eszközök, amik semmit sem érnek, ha nem vagyunk képesek megfelelően szemlélni őket.
Ugyanakkor, ha ezt a szemléletet az ember elsajátítja, az egyben áthelyezi a fókuszt - "eldobja az anyagi javak mankóját" -, megváltoztatja az értékrendet...
"Anyagi gondok..."
Az anyagi gondok valójában "lelki-", gondolkodás-beli, értékrendbeli gondok. (Önértékelés, stb.)
(Bernáth Tamás azért hatalmas veszteség a cégnek, mert Ő felismerte ezt. És a tréningjein, a munkatársi beszélgetéseken innen közelítette meg a teljesítményproblémákat a mechanikus "dolgozz-többet-vazze'-megközelítés" helyett.)
Legalábbis én magamon így tapasztalom. :)
Ja - ezt kifelejtettem: http://mag-amban.blogspot.com/2012/05/boldogsag.html
Törléskérlek ne érts félre.
VálaszTörlésén sem az anyagi javakat vélem a boldogság forrásaként.
egyszerűen szerintem mi máshogy értelmeztük a szegény szót.
nálam az anyagi dolgok nem binárisak. nem gazdag vagy szegény valaki.
én nem is akartam ezen a témán annyira kiborulni. egyszerűen nem ugyanúgy értelmeznek emberek szavakat. és mivel nem közös a valóságunk, -mármint nem neked meg nekem, hanem két embernek egyáltalán nem lehet közös a valósága, hiszen két külön testben élnek- nem ugyanúgy gondolunk dolgokra. nem ugyanúgy dolgozunk fel dolgokat, és nem is ugyanúgy asszociálunk.
Néha naívság tőlem azt hinni, hogy mégis.
És folyton rá kell ébredjek, hogy nem.
Hogy két embernek sosem lehet egy közös valósága.
Lehet közös világuk, de "A világuk" nem lehet közös.
Soha és senkivel.
Ezért nem lehet sem értékrend, sem hit azonos.
Nem tudom elképzelni, hogy 2 ember ugyanúgy értelmezzen egy könyvet. Legyen az akár a Biblia, akár a Zabhegyező, akár A Mester és Margarita. Bármi.
És valahogy az nem szeretem, mikor mások azt várják el, hogy ugyanúgy gondolkodjam, mint ők. Ugyanazt lássam meg, ugyanazt érezzem, ugyanazt higgyem.
Én nem bírom, ha megmondják nekem...
Véleménye mindenkinek lehet.
Vallom a szólásszabadságot, bár már tudom, nem érdemes mindenkinek véleményt nyilvánítani.
Van, sokszor van, hogy egyszerűen csak hagyni kell.
Mindenkit olyannak, amilyen.
És mindenkit olyan hibákat elkövetni, amilyenre éppen készül.
Talán senki sem megmenthető, mert senki sem áldozat.
Vagyis semmiképpen sem más, legfeljebb önmaga áldozata.
"Értsd jól, és őszintén" ;), de egyre jobban kedvellek. :D :D :D
Törléshttp://www.youtube.com/watch?v=RYUrAnJBp38&feature=related
http://mag-amban.blogspot.com/2011/11/erted.html
(Ez nem konkrétan ide, csak hiú vagyok: http://mag-amban.blogspot.com/2011/11/hang-hullam.html )
A szavakról, az információ torzulásáról, a "privát valóságainkról" "épp így" gondolkodom én is. :D
És azt vettem észre magamon, hogy mióta mindezt felismertem és elfogadtam, sokkal... kevésbé vagyok elítélő. Nyitottabbnak, megértőbbnek, toleránsabbnak - és ezekből fakadóan kiegyensúlyozottabbnak érzem magam! :)
Ám azt is gondolom ugyanakkor, hogy aki eljut eddig a felismerésig, képes gyakorolni a Szabad Akaratot, és képes annyira odafigyelni, hogy aktívan tegyen a fogalomtisztázásokkal a valóságok átfedésének növeléséért. Röviden a valódi megértésért. :)
Korábban kiábrándult pillanatomban fogadtam el, hogy "esélyünk sincs megérteni egymást 100%-ig" - és ezt "átokként" könyveltem el. Elszomorított.
Aztán megváltozott a szemléletem, és ma már úgy érzem, inkább hálásnak kell lennem ezért, mert ez teszi végtelenné a kalandot, amit "egy Másik megismerése jelent"... :D
Például mennyivel szórakoztatóbb - mennyivel több kellemes élményt jelent, mikor többször is érezhetjük a "megértettség" örömét a beszélgetéseink közben! Ha a szavak tökéletesek lennének, akkor már rég megegyeztünk volna minden kérdésben, és itt ülnénk kukán. ;) :P
"A Világuk" - én úgy döbbentem rá erre, hogy felismertem az "önmagunkba zárva" jelenséget. És ide jutottam, hogy valójában mindig egyedül vagyunk. (Ha a blog keresőjébe beírod az "egyedült" több nem csak idevágó, de ide is kapcsolódó bejegyzéssel találkozhatsz.)
"Azonos (értékrend)" - igen. Szerintem is fontos (pontosabban szerintem ezért fontos), hogy törekedjünk a pontos megfogalmazásra, a torzítás minimalizálására. Az "azonos" helyett én is próbálom inkább a "hasonlóant" használni.
"Mások elvárásai" - jól jelzik a másik által elért fejlettségi szintet. Ezért azt hiszem, inkább kedvelem, mint bánjam ezeket (ma már). Ma már nem frusztrálnak.
Hibák...
Bár ne lennék ilyen ostoba, hogy csak a sajátokból (néha azokból sem) tanulok... :) :/ :P
"Mások megmentése" - érdekes kérdés. Járok egy előadássorozatra, amely a védikus irodalomra alapozott filozófia és hitrendszer gondolatkörében forgolódik. Épp szóba került, hogy vajon tehetek-e én bármit a fejlődő, saját útjukon járó emberekért...?
Hathatok-e rájuk, megkímélhetem-e bizonyos fájdalmas tapasztalatoktól őket, vagy végig KELL járniuk adott esetben ugyanazokat a tapasztalatokat, amelyeket nekem kellett... Mert csak úgy tanulnak...
Azt hiszem, abban maradtunk, hogy segíthetjük őket. Bizonyos szint után képesek elfogadni, tanulni. Előtte nem. De amíg "előtte"-emberekkel találkozunk, addig a próbálkozás nekünk lecke. (Utána meg nekik is.)