"...
Mert még mindig nem érzed, hogy csak a tudatunk valóság.
Hogy a lényeg a döntés, és nem bármilyen felmerülő körülmény.
(...)
Meg kell tanulnod lassan, hogy a világban nem - csak önmagunkban létezik biztonság.
Hogy bizony küzdenünk kell a létért - önmagunkkal, a félelmeinkkel, amik kishitűséggel fertőzik meg a gondolatainkat...
Meg kell küzdenünk a szabadságunkért, meg kell küzdenünk a boldogság jogáért - mert boldogok csak úgy leszünk, ha megszabadulunk a félelmeinktől. Ha megtanuljuk kezelni őket. Távol tartani magunktól, feszes pórázon vezetni, hogy alkalmasint felhasználjuk az erejüket, hogy ha kell - éberen tartsanak -, de sosem engedni többé uralkodni őket felettünk.
(...)
"Csak akkor veszíthetjük el ezeket a csatákat, csak akkor vallhatunk kudarcot ismét, ha elfelejtjük, hogy ezek barátságos küzdelmek, hogy egymásért, és nem egymás ellen küzdünk..."
(...)
Azt kérdezted, "nem rontotta-e el a tegnap azt, ami lehetett volna...?"
Az, hogy ezt a kérdést feltehetted "face-to-face", hiszem, hogy azt jelzi - nem.
Sőt!
Hiszem, hogy ez egy fontos győzelem volt mindkettőnk útja során...
..."
Semmi sem állhat az utunkba, ha végre hinni merünk önmagunkban - ha merünk hinni abban, hogy egymásban hinnünk is érdemes...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)