Együtt is egyedül...

Lullaby




A másik oldalról nézve...


Igen.


Emlékeztettetek, hogy továbbra is egyedül vagyok.

Hogy mindenek ellenére egyedül vagyunk. Mindannyian.

Egymás mellett is.



Az életünket egyedül éljük meg.

Akkor is, ha a társas magányt választjuk, és odaadó szolgálattal "igyekszünk elfeledtetni" egymással a tényt...



Azt hiszem, némiképp visszatért a régi szélsőséges énem... :D




De végeredményben így van.

Igaz.


És nem is baj, hogy így van - hiszen valóban meg kell tanulnunk a saját lábunkon állni - élni...


És ez nem jelenti, hogy ne segíthetnénk egymást.

Hogy ne játszhatnánk el az "együtt" gondolatával...


Hogy ne élhetnénk meg az illúzióját...



Tudatosan is... ;) :P



Lám...

Megtapasztalhatom a saját bőrömön, hogyan ragadnak illúzióba a szélnek eresztett érzékek...! :D

Az "együtt", a "közös valóság" illúziójába...



Még nem tudom kimondani, elismerni, hogy mindez hiábavaló volna...

Még remélem, hogy épülhetek, tanulhatok a tapasztalás által...