Tőled kapom....

Szép





Vajon képesek vagyunk-e - képes leszek-e valaha a maga teljességében felfogni a Szépséget...?



Úgy értem...


Minden idegszálammal...

Egyszerre...


Teljes tudatossággal...





Nézlek, és újra és újra aprónak és jelentéktelennek érzem magam...



Ahogy az ember elvész egy monumentális templom főhajójában...




Csak hálát érzek, és csodálatot...




Vajon, aki tagadja Istent, érezte-e valaha már ezt...???



Vagy annak az életéből kimarad ez az élmény...?


Talán vak rá - képtelen a megélésére....?





Ezt az élményt is Tőled kapom...



Ahogy a vállad felett hátra nézel...


Ahogy fordulsz...


Ahogy lépsz...


Ahogy alszol, álmodban lágyan elnyíló ajakkal...





"Istenem, de szép...!"




Nem tudok mást érezni...



(...)



04:00-tól


Fájdalmasan szép...


Mintha olyan nagyra kellene nyitnom a szívem, hogy befogadhassalak, hogy széthasad belé...



Mégis - nem tudja nem vágyni, hogy kinyílhasson, s befogadhasson...

"Isten nagy - én kicsi vagyok..."