Most, hogy mondanám -
Hogy ontanám
a szót,
Kutatom, s nem lelem -
Mit érzek, nem fedi -
A jót rezgetni
rest mind,
És nem "hepi"
így e helyzet -
Egy költőnek bizony kellemetlen,
Hogy szavakra őnála nem lelhet,
Ki keresi!
S a telhetetlen
egó
El nem viseli:
"...ez égő...!" -
így zeng a hang bent a fejben,
s hogy jegeljem,
Füstre gondolok,
vagy álomra,
S álmomba'
egy arcra,
Mely trófeája, s harca
szívemnek,
Kit ismét érzelmek kerít'nek,
S hevít'nek
forró lobogásig,
De ezt egy másik
alkalommal vetem majd papírra
ha az írás nem kín lesz, s alakítva
kissé versszerűbb lesz
mert ez
szörny
ű...
:P
Hát ma asz'szem, inkább alszom -
Meditálok kedves arcon...
Tekintetem rajta marad,
Ajkak csókja tán elragad,
S álom-szárnyon elrepít,
Hipp-hopp szerdát penderít
Elém, s vele azt az arcot,
Magammal hogy vívjak harcot...
De mert nem találok szóra,
Képpel mondom - itt egy rózsa...
Kicsit csikorog, kicsit nyikorog -
elkenődött már a rúzsa,
Künn feledtem téli hóban -
rozsdás már a régi múzsa... :D :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)