Ködben - bekötött szemmel...

Szemerkélő

"...



Hallgatom a tanításokat, meg a bhakták beszélgetését, és sokszor azt érzem, bár építőleg akarnak hozzám szólni, valójában fogalmuk sincs a valóságomról...

Olyan dolgokról beszélnek célként, amelyekre én már visszatekintek...

Olyan elveket fogalmaznak meg, amelyektől én már továbblépni szeretnék...



És persze vannak részek, amikre még mindig felismerésként csodálkozom rá én is...




Szinte látom magam körül az embereket, ahogy bekötött szemmel téblábolnak egy ködös sétányon - beszélnek egymáshoz, tanácsokat próbálnak adni, vagy osztják az igazságaikat - a saját igazságaikat -, pedig csak tapogatóznak mind vakon...


És én egy vagyok közülük...


Ezek után hogyan mondhatnék bárkinek bármit is...?

Hogyan "akarhatom", hogy "hadd vezesselek"...?

..."