Forrás
Hangulat 00:56
"Valaki most ébred . Álmosan dörgöli a szemét, lustán nyújtózik mint a macska, csiga lassúságúak tétova mozdulatai.
Valaki belép a kádba. Válláról lecsúszik a köpeny, megborzong kicsit. Testét a forróvíz hullámai lepik el. Jólesik neki, amint átjárja a mindent elárasztó forróság.
Valaki ép csókra nyújtja száját és mézédes ízt hagy az élmény maga után.
Valaki ép csókra nyújtja száját és mézédes ízt hagy az élmény maga után.
Valaki most néz ki egy ablakon. Látja, amint a szemben lévő házban kihuny egy ablakban a fény.
Valaki most fogant meg anyja méhében.
Valaki mentős diszpécser. Most fogadja a hívást , már adja is tovább. Gondolai messze járnak. Otthon, a családján, az asszonyán, a kényelmes félig üresen maradt közös ágyukon.
Valaki álmodik és boldog.
Valaki kezében egy másik ember keze ép most melegszik fel.
Valaki álmában forgolódik, közben hangosan hortyog, halkan motyorog.
Valaki fázik, mert hideg van, egyedül van és nincs kihez szólnia . Elbújna , de nincs hova. Párás füstfelhőt fúj lehelete. Az utca sötétje ellenségesen borul rá. Hajléktalan. Egyedül van. Nincs más körülötte, mint a sikoltó magány.
Valaki egy korttyal ivott csak többet, gyomra kavarog, fogadkozik, ezt soha többet nem teszi.
Valaki ül egyedül és csuklóját szorítja, hogy áradjon szét testében minél hamarabb az anyag.
Valaki gyermekét fájdalmas sikollyal ép megszüli. Gyermek most veszi első lélegzetét, elkezd élni. Velünk, mellettünk itt a Földön.
Valaki most búcsúzik a fájdalomtól, levegővétele az utolsó. Halk sóhaja kihunyó gyertyaláng.
Valaki most reméli, hogy megtalálta az igazit, és édesen álmodozik a szerelemről.
Valaki gyúrja a holnapi kenyeret. Hihetetlenül melege van a kemence túl forrón süt. Verejtéke kiapadhatatlanul végig csorog, az amúgy is elgyötört testén .
Valaki éhes és finom kajákról álmodik.
Valaki újságot olvas. Az ép kiesik a kezéből, mert elaludt, nyála csordul a mély álomtól.
Valakinek én mondom most .
-Nagyon szeretlek Kedves!
Valaki sötét cellában csücsül, elfogyott a fény benne, így most értelmetlenül fogy el az élete.
Valaki esti imát mormol és lecsukódik már a szeme.
Jó éjszakát!
Valakinek...
-Neked.
-Nekem.
-Mindenkinek."
Találtam egy újabb követendő gyöngyszemet.
Valaki most fogant meg anyja méhében.
Valaki mentős diszpécser. Most fogadja a hívást , már adja is tovább. Gondolai messze járnak. Otthon, a családján, az asszonyán, a kényelmes félig üresen maradt közös ágyukon.
Valaki álmodik és boldog.
Valaki kezében egy másik ember keze ép most melegszik fel.
Valaki álmában forgolódik, közben hangosan hortyog, halkan motyorog.
Valaki fázik, mert hideg van, egyedül van és nincs kihez szólnia . Elbújna , de nincs hova. Párás füstfelhőt fúj lehelete. Az utca sötétje ellenségesen borul rá. Hajléktalan. Egyedül van. Nincs más körülötte, mint a sikoltó magány.
Valaki egy korttyal ivott csak többet, gyomra kavarog, fogadkozik, ezt soha többet nem teszi.
Valaki ül egyedül és csuklóját szorítja, hogy áradjon szét testében minél hamarabb az anyag.
Valaki gyermekét fájdalmas sikollyal ép megszüli. Gyermek most veszi első lélegzetét, elkezd élni. Velünk, mellettünk itt a Földön.
Valaki most búcsúzik a fájdalomtól, levegővétele az utolsó. Halk sóhaja kihunyó gyertyaláng.
Valaki most reméli, hogy megtalálta az igazit, és édesen álmodozik a szerelemről.
Valaki gyúrja a holnapi kenyeret. Hihetetlenül melege van a kemence túl forrón süt. Verejtéke kiapadhatatlanul végig csorog, az amúgy is elgyötört testén .
Valaki éhes és finom kajákról álmodik.
Valaki újságot olvas. Az ép kiesik a kezéből, mert elaludt, nyála csordul a mély álomtól.
Valakinek én mondom most .
-Nagyon szeretlek Kedves!
Valaki sötét cellában csücsül, elfogyott a fény benne, így most értelmetlenül fogy el az élete.
Valaki esti imát mormol és lecsukódik már a szeme.
Jó éjszakát!
Valakinek...
-Neked.
-Nekem.
-Mindenkinek."
Találtam egy újabb követendő gyöngyszemet.
Köszönöm a zenét!
VálaszTörlés