"Ha soha nem loholsz az álmaid után, olyan leszel, mint egy növény. Mint... Mint egy káposzta."
Egy múltszázadi ember - egy kedves kisöreg. És egy újabb üzenet.
Az álmaim...
Hol vannak hát az én álmaim...?
Valamikor régen...
A legrégebbiekre már nem is emlékszem.
Valaha eltökélt szándékom volt, hogy lesz egy gyorsasági motorom. :)
Aztán egy tanyám, vagy egy kis falusi házam, kerttel, a kert végében patakkal. Egy szélgenerátorral, sőt akár a patakon egy kis saját turbinával. Kacsákkal, tyúkokkal, és macskákkal. Gyümölcsössel, és konyhakerttel. Mint nagyanyáméknál.
Aztán, mikor megismertem életem harmadik Nagy Ő-jét... Akkor egy kandallót álmodtam, hintaszékkel, meg verandát naplementével. Puha gyapjúpléddel, forró teával és Vele. Ahogy csendesen ringatózunk a hintaszékben, a plédbe burkolózva, a bögréinket és egymást ölelve és nézzük a naplementét. A kölykök valahol a kertben játszanak, vagy az udvaron szaladgálnak...
Aztán mikor megpillantottam életem negyedik Nagy Ő-jét... Vele sosemlátott tájakról álmodtam. Egy verandáról, amelyen ott állt Ő, karjában egy pólyába bugyolált csöpp kisleánnyal. Az én szívem hercegnőjével - dúdolt neki, és rám mosolygott.
Álmodtam egy istállót is neki. Egy nagyobb földet, amelyen volt hely kilovagolni. Szerette a lovakat. Az istállót titokban építettem, a birtok egy ligetes részén. És az első saját lovával együtt kapta ajándékba, egy házassági évfordulónkra.
Azóta...
Azóta céljaim vannak.
A célt az álomtól - ma így érzem - az én életemben az érzelmek különböztetik meg.
A cél olyan, mint egy feladat - kitűzöd és el akarod érni.
Az álom megszületik benned, mint egy sugallat - a szívedben születik, és csak azután ölt formát, miután átjárja a szíved. Sokszor nem is hozzád kötődik - sokkal inkább valaki más hívja életre benned...
Én így éltem meg eddig.
Emlékszem, álmodtam róla, hogy fát hasogatok a kandallónkba. Előtte ott ült életem értelme - néha kötögetett, néha csomózott...
Szeretem a tüzet. Szeretem nézni a lángokat... hallgatni a fa ropogását, érezni a füst szagát... Szeretem a lánglobogás fényjátékát, szeretem a melegét.
Álmodtam egy lányról. A lányomról.
Egyenesszálú, hosszú haja van. Barnás, világosabb gesztenye. Sokszor éreztem már felfedezni mások vonásaiban.
Talán 7-8 éves lehet, legfeljebb 10. Emlékszem, biciklizni tanítottam.
Ő az egyetlen megmaradt álmom a régiek közül.
Hisz senkire sem erőltethetem rá az álmaimat. Megértettem, hogy ők most másképp gondolták. Hiába jelentette ez számomra a világvégét. Hiába omlott össze mind a múlt, mind a jövő...
One man's dream
Persze valahol a háttérben ott az iskola. Nyári iskola, környezettudatos gondolkodásra nevelő. 8-12 éveseknek. Egy erdei iskola.
Egyszer majd.
De már - egy ideje nem ragaszkodom ehhez.
Azt hiszem azóta, mióta elfogadtam, hogy ami körülvesz, illúzió.
Azóta a csatákat idebenn vívom.
És nem félek, hogy elveszítem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)