Most. Itt.

Foto by Laszlo Földi

"Ne feledd honnan jöttél, hová tartasz, és miért teremtetted a zűrzavart, melynek közepében ülsz."


"Azt tanítod legjobban, amit magadnak kell leginkább megtanulnod."



Mint ezek a kristálytiszta cseppecskék, az erdei aljnövényzet lapuló levelein... 


Így jutnak el hozzám az igazság apró cseppjei.


"Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékokat neked.
A gondokat azért keresd, mert szükséged van ajándékaikra."


"Nem kél olyan vágy benned, melyhez ne kelne erő is benned, valóra váltani.
Meglehet, hogy azért meg kell dolgoznod érte."



Szeretem az esőt.


Azt a hűvös, csendes, örökmozgó, mindent betakaró gondoskodást...

Anyai szeretet... 

Szeretők lágy csókjai...




Nem részrehajló, nem ítélkező...
Az erdők és mezők valamennyi fiát-lányát egyként cirógatja, életet lehel a tájba, kimosdat csüggedő gondolatainkból, felüdíti szívünk...




Eső után mindig ragyogóbb a napsütés, frissebb a levegő...

A tüdőm tágul, az orrom szinte kéjesen élvezi az üde illatokat - szeretem a víz szagát, a nedves föld, a fű illatát...


Szeretem az esőt.




Zenéje andalító, hangulata múltba révedő...


Szeretem, ahogy kopog a leveleken, ahogy dobol a tetőn...




Mire vágyom...? :)


Lehunyom a szemem, és egy verandát látok. Faházikó verandája egy lankás hegyoldalban, háta mögött erdő, előtte füves rét... Esik.
A verandán ott ülünk. Ő, meg én... Ülünk a lépcsőn, Ő nekem dől, keze a kezemben, s csak ülünk némán. Néha halk szavakkal mond valamit. Néha válaszolok. Nincs többre szükség közöttünk. :)
Beszívom az eső és a táj illatát, és magamba szívom az Ő illatát - a haja, a bőre illatát... 
Jó így. 
Itt. 
Most. 
Veled.
Ki vagy...? :) Ki vagy? Nem tudom... 
Talán barát, talán társ. 
Valaki, aki most, itt nem akar mást, csak ülni mellettem, nekem dőlni és hallgatni, érezni az esőt...


30 év hosszú idő.


Számot adni róla mégsem tudok. Hová illant el, mi maradt belőle...? A MA mögött csak egy nagy kupac a MÚLT, egy tekercs film, melyen ott az egész életem - mégis elfér egy fiókban, vagy egy táskában is... Őrizhetem, kidobhatom...


Vetítőm nincs - vagy ha van, nem tudom használni jól... Letekerem néha, s a fény felé tartva idézek fel képeket, a negatívon áteső fény kelti életre részleges emlékeim...


Szeretem az esőt.
És szeretem az érintést. Szeretem érezni a közelséget... 
Szeretem a tudatot, hogy van... Most, itt, velem... 

Nem akarok semmi többet. Most. Itt.