Emlékek
Mért fájnak...?
Mert felidézik, hogy valaha volt az életemnek egész más arca is...?
Mert az orrom alá dörgölik, hogy mennyi minden elmúlt mellőlem az út során...
Tudom, hogy mindig csak a jelen számít, mert a döntéseinket most hozzuk, és ezek határozzák meg a holnapot...
Mégis - annyi szép emléket őrzök... És néha úgy vágyom rá, bár ne csak emlékek maradtak volna belőlük...
Érezni újra...
Annyi fájdalmas tapasztalat után is azért szűköl bennem valami ott a mélyben, hogy újra érezhessek...
Őrület.
Jobban akarom csinálni... Több odafigyeléssel, több...
Több...?
Mindig úgy életem meg, hogy mindenem beleadtam. A legőszintébben, a legteljesebben...
Az álmaimat Velük álmodtam, a terveimet Hozzájuk alakítottam... Az életemet adtam Nekik - az egészet, mindenestül... De nem érezték ezt. Valamit mégis rosszul csináltam, mert a szavaimnak, hiába fűztem őket dallamos sorokba, vagy fogalmaztam a legegyszerűbb őszinteséggel, mégsem hittek...
Mindenki azt mondja, "ne nézz a múltba vissza"...
De mi van akkor, ha a legszebb ékköveim mind a múltban ragyognak...?
Tudom, hogy még előttem áll az út - és hiszem, hogy szebb lesz, mint álmodni mertem.
Feledni mégsem akarok.
Hisz magam vagyok a bejárt, a megismert ösvény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)