Nem
azzal közeledni hozzád, vagy bármihez: "ílyet és ílyet akarok,
megfelelsz-e?" hanem azzal: "mílyen vagy? mert olyannak óhajtlak
szeretni, amílyen vagy."
Teljes igénytelenség ez és teljes igény. Mert nem csak az csendül belőle: "olyan legyél, amílyen vagy", hanem az is: "és saját hajlamaid által emelkedj és tisztulj odáig, ameddig csak bírsz."
Eszmény nélkül nézni, mindent szeretettel - a gyilkost, vagy a puhányt éppúgy, mint a hőst, vagy a szentet -
Istenem, a Te szemeddel néznem - az én szememmel - ó hogy ezt adod nekem!..."
Eszmény nélkül, szeretettel nézni... Azt, ami szép, jó, vagy csak egyszerű létező, nem esik nehezemre.
Teljes igénytelenség ez és teljes igény. Mert nem csak az csendül belőle: "olyan legyél, amílyen vagy", hanem az is: "és saját hajlamaid által emelkedj és tisztulj odáig, ameddig csak bírsz."
Eszmény nélkül nézni, mindent szeretettel - a gyilkost, vagy a puhányt éppúgy, mint a hőst, vagy a szentet -
Istenem, a Te szemeddel néznem - az én szememmel - ó hogy ezt adod nekem!..."
(Weöres S.; thx, ká)
Azt akartam leírni, csodálkozva, hogy "Jé! Így teszek...!"
De most elgondolkodtam, újraolvasva - valóban...?
Nem hiszem, hogy a szemléletem ne lenne más... Férfias? Nem tudom, milyen a férfias szemlélet. Akiket "ismerek" vagy nem ismerem eléggé, vagy nem férfinak ismerem őket.
Nőies...? A Nő titok volt, és tán az marad örökre előttem. Hogy is mondhatnám, hogy ismerem a nőies gondolkodást...?!
Azzal közelíteni bármihez, "milyen vagy?"
Ez - ez azt hiszem megy. Nem elvárásokkal nézni, hanem kíváncsisággal... :)
Olyannak szeretni, amilyen vagy...
Ha szeretek valakit, olyannak szeretem, amilyen - előbb-utóbb. Hogy milyen úton jutok el odáig, hogy szeretem... Igen. Végül is olyannak akarom szeretni, amilyen - nem célom, nem óhajom, hogy változnia kelljen, vagy változtatni akarjak rajta.
Bárkihez így közeledni - nem. Ez nem megy, de nem is hiszem, hogy így kellene ezt értenem.
"...És saját hajlamaid által emelkedj és tisztulj odáig, ameddig csak
bírsz..."
Ó... Saját hajlamaid által... Ne erőszakold meg magad, ne akarj más lenni, mint aki vagy...(?) Légy úgy a legjobb - önmagadhoz képest (?) -, akként és olyanként, aki és amilyen vagy...
Ne ostorozd, ne kínozd tenmagad... Légy, aki vagy!
Eszmény nélkül, szeretettel nézni... Azt, ami szép, jó, vagy csak egyszerű létező, nem esik nehezemre.
De gyilkost, puhányt... Nehéz.
"Akkor van még mit tanulnod." - szól egy hang belül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)