:) ...
Két egymástól független dolog történt velem ma. :)
Az egyik - egy találkozás volt. :)
Nemigazán tudom megmagyarázni az érzéseimet. :) Sok kölköt látok. Ő valahogy mégis más. Hatalmas barna szemei mögött érezni egy világegyetemet, egy párhuzamos valóságot, a Mindenséget...
Valahogy látom bennük a Tisztaságot, azt az Isteni Teremtőelvet, amelyből megszületett az Ember... Olyannak, amilyennek Isten megálmodta - véréből való, önmagához hasonlatosnak, tökéletesnek...
Nándi más.
Nem tudom megmondani, hogy miért.
A mosolya, a szeme-csillogása mögött talán... Talán ott mozdul Benne valami...
Hihetetlen ütemben nő... :)
Ha rá nézek, nem egy hisztis rinyagépet látok, mint oly sokszor eddig... :) :P
Hanem egy Embert. Kicsiben, fejlődés közben. Már jár. Sőt szalad, babakocsit tol, és pakol - segít sütni anyunak, vagy elmondja, hogy mi a helyzet éppen... :)
Szinte látom azt a rengeteg, izzásig töltődött agysejtet, amint gőzerővel osztódnak, a kapcsolatok épülnek, az összetettség sokszorozódik, az érzékek felszívnak minden információt a környezetből, és azok bevésődnek, elraktározódnak - fejlődik a szellem, lassan életre kelnek a szavak az ajkain, egyre pontosabban idézi fel a korábban látottakat...
Talán ráéreztem... Azt hiszem az olyan csodálatos benne, hogy látod - érzed a tekintete mögött az ébredő intelligenciát, a szellemet - az Embert magát...
Még nem tudja finoman kifejezni magát, de érzed, hogy ott van. Kommunikál veled - ahogy sikerül. Rajtad múlik, hogy megérted-e...
Néha irígy vagyok. :)
És nagyon-nagyon szurkolok, hogy olyan boldogok legyenek, mint szeretném...! :)
Sokszor kívülről egész másképp értékelünk dolgokat. :)
Másképp látjuk - másképp érezzük. Felértékelődve nézzük, amit hiányolunk a saját életünkből.
Furcsa örömmel tölt el, látni őket. :)
Nézem ezt a kis kölköt, akihez semmi közöm, nézem Őt, aki megtisztel a barátságával...
És olyan furcsa melegséggel tölt el a kép, hogy néha már gyanakszom... :P
A mai nap másik momentuma egy üzenet volt.
"Ha elszalasztottad a hajnalt, nem baj. Holnap csinálok neked újat. (Isten)"
"Hogyan lehetnél egy "self-made-man"?! Emlékszem, hogy tökéletesre alkottalak...! (Isten)"
"...Mennyi érzelem és szenvedély,
ami a téli fagyban is visszatér,
mindig új tavaszt vár és jót remél,
hogy fel ne add, hogy élj.
Nem a gyűlölet a gyávaság,
csak a Szeretet az, ami visz tovább..."
Azt hiszem, ezt éreztem. Szeretetet.
Valahogy, mintha az energiám túlcsordult volna a tudatom határain - olyan volt, mintha sugároznám magamból...
Redfield leír egy hasonló cselekvést, amit próbáltam megvalósítani, vizualizálni - de ez valahogy olyan... "Akaratlan", nem cselekvés, mintsem történés volt inkább...
Jó érzés volt.
Mintha megérintenéd a másikat anélkül, hogy megmozdulnál... :)
Viki mondta, hogy a gyerekek állítólag többet fognak fel a világból, mint mi - a nem anyagi világból is. Én is olvastam ilyesmiről.
Kíváncsi volnék, hogyan fest az auránk ilyenkor...! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)