http://www.fn.hu/kulfold/20111002/amerikaiaknak_sem_tetszik/
http://www.fn.hu/makro/20110929/meg_durvabb_megszoritasok_johetnek/
"Újabb gazdasági lassulástóról beszélnek - derűre ború...?"
Úgy beszélnek a válságról, mint valami mumusról - valami embertől idegen, rosszindulatú izéről, amelytől félni kell, amely ellen úgy tűnik, az egész világ nagy agyasai sem találnak megfelelő fegyvert, így kiszolgáltatva retteghetünk, csak nehogy visszajöjjön...
Szöget ütött a fejembe.
Itt ez a Föld.
A miénk. Még nem tartunk a Függetlenség napjánál - nincsenek az égen ellenséges idegen űrhajók, akik mindenáron el akarják venni az életterünket...
Válság...?
Az emberi gondolkodás válsága - legfeljebb.
Mert miről is beszélünk tulajdonképpen...?
SEMMIT SEM VÁLTOZOTT a termelési képességünk...
SEMMIT SEM VÁLTOZOTT a fogyasztói igényünk...
SEMMIT SEM VÁLTOZTAK a termelési feltételek...
EGYETLEN DOLOG történt:
A mesterséges - és virtuális - gazdasági világunkban (a nagy közös társasjátékban - Monopoly?) egyszerre sokan hoztak hibás döntést (mentek csődbe), ami miatt kiszorultak a játékból.
A játékban azt mondjuk "szegények munkanélküliek lettek, elvesztették a vállalkozásukat, a vagyonukat". A játékban.
Igen - a játékból kiestek.
Ez a többi játékosban riadalmat keltett - jó játék, senki sem akar kiesni -, amitől olyan döntés-sorozatot indítottak, ami a teljes játéktérben (globálisan) valamennyi játékost érinti, mert összeadódik (dominóelv).
A játékban.
A játék - Monopoly, vagy Capitaly, tökmindegy - lényege a csere (kereskedelem), csereegyenérték (pénz) alkalmazásával, és célja a növekedés (csereegyenérték felhalmozásával likvid és materiális formában).
Ezért - a játékosok annyira belemerültek a játékba - annyira elkapta őket a játékszenvedély, a győzni akarás, hogy csak ezen jár az eszük...
SENKI SEM AKAR "áldozatot hozni" a felborult játékegyensúly helyreállításáért...
SENKI SEM HAJLANDÓ átmenetileg felfüggeszteni a csereegyenérték-alapú elszámolást
SENKI SEM HAJLANDÓ az ésszerűség nevében a túlélés érdekében döntéseket hozni, dolgozni és
SENKI SEM HAJLANDÓ ADNI A MÁSIKNAK, amit tud cserébe azért, amire szüksége van...
MINDENKI FANATIKUSAN RAGASZKODIK a csereegyenértékben való elszámoláshoz...
MINDENKI - MEGFELEDKEZVE ARRÓL, hogy a játékból ki lehet ugyan esni, de ha mindenki más a játékra figyel, akkor a kiesett EMBEREK nem tudnak életben maradni - AZ ÉLETÜKET IS ELVESZÍTIK, hiszen már mindent felcímkéztünk a Földön ("ENYÉM", "TIÉD"), annyira sokan játszunk - már mindent bevontunk a játékba...
Aki nem játszik így nem is élhet, mert nem marad a játékon kívül élettér, élelem, - "a nagyvilágon e'kívül nincsen számodra hely"...
Évszázadok neveltek az együttélésre - egymás segítésére, a szakosodásra... Egyedül nem vagyunk képesek megteremteni már az élhető életünk feltételeit...
Tehát -
Egyre többen rettegnek a játékban, egyre inkább érvényesül a dominóelv, egyre jobban ridegülnek a játékban alkalmazott szabályok - a játékos verseny és küzdelem egyre inkább véres harccá alakul...
Mert ELFELEJTJÜK, HOGY EZ CSAK JÁTÉK...
AZÉRT LÉTEZIK, MERT ÚGY DÖNTÖTTÜNK, HOGY AKARJUK. MERT TETSZETT.
Válság...?
Világválság...?
CSAK AMIATT VAN, MERT AZ ÉSSZERŰTLENSÉGIG IS VÉDJÜK A JÁTÉKBELI ÉRDEKEINKET - HAJTJUK AZ EGYENÉRTÉK-FELHALMOZÁS FENNTARTHATATLAN ESZMÉJÉT...
Mi az egyszerű megoldás...?
"- Szia Varga!
- Szia Pék!
-Éhes vagy? Van egy fél vekni kenyerem - Neked adom, ha megfoltozod a lyukas cipőmet - jó...?"
Valóban nincs "egyen-értékben" a két fél által végzett munka - de varga nélkül lefagy a lábam, a kenyerem nélkül éhen hal a varga...
Összességében épp annyira nem tudunk egymás tudása és képességei nélkül élni, mintha önmagunkban lennénk.
A VALÓSÁGBAN nem változott semmi.
Csupán a játékban van pánik - de ez is csak addig, míg a szabályokat az életünk szabályainak fogadjuk el.
Ettől pedig eltérni csak A MI DÖNTÉSÜNK...
A termelés ugyanúgy folyhat - hogy ne legyen élelmiszer- és energiahiány, ahogy eddig.
Mindenkinek jut - mennyiségi alapon.
Dolgozni ugyanúgy kell - nap-nap után...
Csupán annyit kell tennünk, hogy az anyagiasság helyett az ésszerűségre, és az önzetlenségre próbálunk fókuszálni...
És felfogjuk végre, hogy az egyenlőség valóság - A VALÓDI ILLÚZIÓ AZ, AMIKOR VALAKI ELHISZI, HOGY KÜLÖNB A TÖBBINÉL...
Adni jobb, mint eladni - kapni jobb, mint venni.
Szerintem.
ÉS EZ CSAK A MI DÖNTÉSÜNKÖN MÚLIK.
Ezt csak elkezdeni kell - és aztán csatlakozni hozzá.
Én elkezdem.
A TUDÁSOM, A KÉPESSÉGEIM, ÉS AZ ÉLETEMHEZ NÉLKÜLÖZHETŐ ESZKÖZEIM MEGOSZTOM VELETEK - HA SZÜKSÉGETEK VAN VALAMIRE, KÉRJÉTEK, ÉS HA RENDELKEZEM VELE, MEGOSZTOM.
CSERÉBE KÉRNI FOGOK ABBÓL, AMI NEKEM HIÁNYZIK - HOGY EGYÜTT ELŐBBRE JUSSUNK.
http://www.fn.hu/makro/20110929/meg_durvabb_megszoritasok_johetnek/
"Újabb gazdasági lassulástóról beszélnek - derűre ború...?"
Úgy beszélnek a válságról, mint valami mumusról - valami embertől idegen, rosszindulatú izéről, amelytől félni kell, amely ellen úgy tűnik, az egész világ nagy agyasai sem találnak megfelelő fegyvert, így kiszolgáltatva retteghetünk, csak nehogy visszajöjjön...
Szöget ütött a fejembe.
Itt ez a Föld.
A miénk. Még nem tartunk a Függetlenség napjánál - nincsenek az égen ellenséges idegen űrhajók, akik mindenáron el akarják venni az életterünket...
Válság...?
Az emberi gondolkodás válsága - legfeljebb.
Mert miről is beszélünk tulajdonképpen...?
SEMMIT SEM VÁLTOZOTT a termelési képességünk...
SEMMIT SEM VÁLTOZOTT a fogyasztói igényünk...
SEMMIT SEM VÁLTOZTAK a termelési feltételek...
EGYETLEN DOLOG történt:
A mesterséges - és virtuális - gazdasági világunkban (a nagy közös társasjátékban - Monopoly?) egyszerre sokan hoztak hibás döntést (mentek csődbe), ami miatt kiszorultak a játékból.
A játékban azt mondjuk "szegények munkanélküliek lettek, elvesztették a vállalkozásukat, a vagyonukat". A játékban.
Igen - a játékból kiestek.
Ez a többi játékosban riadalmat keltett - jó játék, senki sem akar kiesni -, amitől olyan döntés-sorozatot indítottak, ami a teljes játéktérben (globálisan) valamennyi játékost érinti, mert összeadódik (dominóelv).
A játékban.
A játék - Monopoly, vagy Capitaly, tökmindegy - lényege a csere (kereskedelem), csereegyenérték (pénz) alkalmazásával, és célja a növekedés (csereegyenérték felhalmozásával likvid és materiális formában).
Ezért - a játékosok annyira belemerültek a játékba - annyira elkapta őket a játékszenvedély, a győzni akarás, hogy csak ezen jár az eszük...
SENKI SEM AKAR "áldozatot hozni" a felborult játékegyensúly helyreállításáért...
SENKI SEM HAJLANDÓ átmenetileg felfüggeszteni a csereegyenérték-alapú elszámolást
SENKI SEM HAJLANDÓ az ésszerűség nevében a túlélés érdekében döntéseket hozni, dolgozni és
SENKI SEM HAJLANDÓ ADNI A MÁSIKNAK, amit tud cserébe azért, amire szüksége van...
MINDENKI FANATIKUSAN RAGASZKODIK a csereegyenértékben való elszámoláshoz...
MINDENKI - MEGFELEDKEZVE ARRÓL, hogy a játékból ki lehet ugyan esni, de ha mindenki más a játékra figyel, akkor a kiesett EMBEREK nem tudnak életben maradni - AZ ÉLETÜKET IS ELVESZÍTIK, hiszen már mindent felcímkéztünk a Földön ("ENYÉM", "TIÉD"), annyira sokan játszunk - már mindent bevontunk a játékba...
Aki nem játszik így nem is élhet, mert nem marad a játékon kívül élettér, élelem, - "a nagyvilágon e'kívül nincsen számodra hely"...
Évszázadok neveltek az együttélésre - egymás segítésére, a szakosodásra... Egyedül nem vagyunk képesek megteremteni már az élhető életünk feltételeit...
Tehát -
Egyre többen rettegnek a játékban, egyre inkább érvényesül a dominóelv, egyre jobban ridegülnek a játékban alkalmazott szabályok - a játékos verseny és küzdelem egyre inkább véres harccá alakul...
Mert ELFELEJTJÜK, HOGY EZ CSAK JÁTÉK...
AZÉRT LÉTEZIK, MERT ÚGY DÖNTÖTTÜNK, HOGY AKARJUK. MERT TETSZETT.
Válság...?
Világválság...?
CSAK AMIATT VAN, MERT AZ ÉSSZERŰTLENSÉGIG IS VÉDJÜK A JÁTÉKBELI ÉRDEKEINKET - HAJTJUK AZ EGYENÉRTÉK-FELHALMOZÁS FENNTARTHATATLAN ESZMÉJÉT...
Mi az egyszerű megoldás...?
"- Szia Varga!
- Szia Pék!
-Éhes vagy? Van egy fél vekni kenyerem - Neked adom, ha megfoltozod a lyukas cipőmet - jó...?"
Valóban nincs "egyen-értékben" a két fél által végzett munka - de varga nélkül lefagy a lábam, a kenyerem nélkül éhen hal a varga...
Összességében épp annyira nem tudunk egymás tudása és képességei nélkül élni, mintha önmagunkban lennénk.
A VALÓSÁGBAN nem változott semmi.
Csupán a játékban van pánik - de ez is csak addig, míg a szabályokat az életünk szabályainak fogadjuk el.
Ettől pedig eltérni csak A MI DÖNTÉSÜNK...
A termelés ugyanúgy folyhat - hogy ne legyen élelmiszer- és energiahiány, ahogy eddig.
Mindenkinek jut - mennyiségi alapon.
Dolgozni ugyanúgy kell - nap-nap után...
Csupán annyit kell tennünk, hogy az anyagiasság helyett az ésszerűségre, és az önzetlenségre próbálunk fókuszálni...
És felfogjuk végre, hogy az egyenlőség valóság - A VALÓDI ILLÚZIÓ AZ, AMIKOR VALAKI ELHISZI, HOGY KÜLÖNB A TÖBBINÉL...
Adni jobb, mint eladni - kapni jobb, mint venni.
Szerintem.
ÉS EZ CSAK A MI DÖNTÉSÜNKÖN MÚLIK.
Ezt csak elkezdeni kell - és aztán csatlakozni hozzá.
Én elkezdem.
A TUDÁSOM, A KÉPESSÉGEIM, ÉS AZ ÉLETEMHEZ NÉLKÜLÖZHETŐ ESZKÖZEIM MEGOSZTOM VELETEK - HA SZÜKSÉGETEK VAN VALAMIRE, KÉRJÉTEK, ÉS HA RENDELKEZEM VELE, MEGOSZTOM.
CSERÉBE KÉRNI FOGOK ABBÓL, AMI NEKEM HIÁNYZIK - HOGY EGYÜTT ELŐBBRE JUSSUNK.
M.I.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)