"A csend olyan szöveg, amelyet könnyű félreérteni." (KZs)
Hányszor - hányszor kértem az Úrtól, bár vettem volna észre...! :) Vettem volna észre, hogy hallgat...
Vettem volna észre, hogy nem mondja ki, amit gondol...
Kin múlt - kin nem... Ma már mindegy.
Bár ki máson múlhatott volna, mint rajtam... :)
Vicces, hogy a második alkalommal talán ugyanígy jártam. Talán. :)
Annyira elvoltam foglalva az illúzióval, hogy nem vettem észre az ébredését... :)
Hiába.
Nem mindenki olyan türelmes, mint én. :)
Hozzám sem... ;)
A "valóság" - az Élet odakinn van.
Tudom.
:)
Mégis itt vagyok. :)
Mintha itt volnék otthon...
Talán, mert ez egy ismerős terep... :)
Odakint csak vendégként fordulok meg...
Ebből kifolyólag bizonytalanabb vagyok, mint itt... :)
Talán nem.
Nem hiszem...
Csak a vendég-tudat visszafogottságával mozgok.
Tiszteletben tartva, hogy mások is vannak... Rajtam kívül.
Ez kevésbé hatékony, ha önmagam, a vágyaim megvalósításáról van szó.
A gyors győzelem a gátlástalanoké.
Azoké, akik mindenhol csak magukat tartják szem előtt. Akik nem tulajdonítanak jelentőséget annak, mit okoznak másoknak-másokban...
Mint Alex. :)
Igen.
Ő szarik rá, hogy mi van a többiekkel.
Addig foglalkozik valakivel, amíg az érdekes a számára valamiért.
Ez egyfelől vonzó - mert erőt sugároz, magabiztosságot.
Másfelől...
Mások vagyunk - és nem biztos, hogy bánom ezt.
Where ever you will go
Társaság...?
Igen.
Vágyom rá, hogy valaki megossza velem ezt a szemlélődő, meghitt "csendet"...
Hogy valaki osztozzon a világomon... :)
A minap találkoztam egy nővel - egy érdekes nővel... :)
Volt valami megkapó báj, valami finom harmónia a lényében... :)
Ahogy a füst gomolygásában is ott az a légies, könnyed finomság...
Csak jót tudok kívánni neki...
Megérdemli - éreztem...
Ha nem munka miatt találkozunk.. :)
Nehéz volt megállnom, hogy bókoljak neki... :)
Hányszor - hányszor kértem az Úrtól, bár vettem volna észre...! :) Vettem volna észre, hogy hallgat...
Vettem volna észre, hogy nem mondja ki, amit gondol...
Kin múlt - kin nem... Ma már mindegy.
Bár ki máson múlhatott volna, mint rajtam... :)
Vicces, hogy a második alkalommal talán ugyanígy jártam. Talán. :)
Annyira elvoltam foglalva az illúzióval, hogy nem vettem észre az ébredését... :)
Hiába.
Nem mindenki olyan türelmes, mint én. :)
Hozzám sem... ;)
A "valóság" - az Élet odakinn van.
Tudom.
:)
Mégis itt vagyok. :)
Mintha itt volnék otthon...
Talán, mert ez egy ismerős terep... :)
Odakint csak vendégként fordulok meg...
Ebből kifolyólag bizonytalanabb vagyok, mint itt... :)
Talán nem.
Nem hiszem...
Csak a vendég-tudat visszafogottságával mozgok.
Tiszteletben tartva, hogy mások is vannak... Rajtam kívül.
Ez kevésbé hatékony, ha önmagam, a vágyaim megvalósításáról van szó.
A gyors győzelem a gátlástalanoké.
Azoké, akik mindenhol csak magukat tartják szem előtt. Akik nem tulajdonítanak jelentőséget annak, mit okoznak másoknak-másokban...
Mint Alex. :)
Igen.
Ő szarik rá, hogy mi van a többiekkel.
Addig foglalkozik valakivel, amíg az érdekes a számára valamiért.
Ez egyfelől vonzó - mert erőt sugároz, magabiztosságot.
Másfelől...
Mások vagyunk - és nem biztos, hogy bánom ezt.
Where ever you will go
Társaság...?
Igen.
Vágyom rá, hogy valaki megossza velem ezt a szemlélődő, meghitt "csendet"...
Hogy valaki osztozzon a világomon... :)
Thx, K.E.
A minap találkoztam egy nővel - egy érdekes nővel... :)
Volt valami megkapó báj, valami finom harmónia a lényében... :)
Ahogy a füst gomolygásában is ott az a légies, könnyed finomság...
Csak jót tudok kívánni neki...
Megérdemli - éreztem...
Ha nem munka miatt találkozunk.. :)
Nehéz volt megállnom, hogy bókoljak neki... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)