Ránk fog találni

"Amire valóban szükségünk van, az ránk fog találni..."



Mire van szükségünk valóban...? Bocs - mire van szükségem valóban...?



Ma láttam pár családot. Apu-anyu-gyerekek. Vicces volt, ahogy a Margit hídon az esti város fényeivel fotózkodtak... Ahogy két egyidősnek tűnő csöpp leányka szaladt apu elől...

Mire is van valóban szükségem...?



Talán még magam sem ébredtem rá...?

Talán még én magam sem találtam rá...


Mire van valóban szükségem...?



Mi ad valóban értelmet az életemnek...?

Ki...?


Nehezemre esik elhinni, hogy egy személy lehet az...

És nem tetszik, amit az egóm sugdos a fülembe, hogy egyetlen személy lehet az, én magam...

Nem.


Még ha magamnak én vagyok is az univerzum, ha mindennek a középpontjában magam vagyok is...

A létezésem nem lehet öncélú.



Tanulok. De miért...? Mi a tanulásom célja...?

Emlékszem, egyszer oda lyukadtam ki, hogy a végső célunk a boldogság...

De már nem tudom, hogy hogyan...


Illetve... A feladat/ajándék-vonalon, azt hiszem...



Azt hiszem, ma nem igazán kapcsolódnak a gondolataim...