EGYség

Minden és mindenki Egy


Két olyan program - olyan rendezvény is lesz, amelyek most az életembe keveredtek, és erre az elgondolásra épülnek.

Olyan megmozdulások, amelyeken olyan emberek lesznek résztvevők, akik hasonlóan hisznek a tudat hatalmában, mint én.

Olyan programok ezek, amilyenekről Redfield ír a Mennyeiben...



Végülis az Idő is csupán az illúzióink egyike. Így mindegy, hogy "mi volt előbb - a tyúk, vagy a tojás?"


Lehet, hogy a Mennyei, vagy az Illúziók, vagy Coelho könyvei csupán önálló szellemi termékek.

Lehet, hogy csak az akaratunk - a hinni akarásunk ruházza fel őket valami többel.

Lehet, hogy csak a hitünk változtatja valósággá őket.

Lehet, hogy csupán mint egy önbeteljesítő jóslatként működik az egész.

Így lesz végül önmaga igazolása a valóság...



Elgondolkodtatott az újabb üzenet, amit kaptam.

 „Minden, - amit magunk körül látunk, érzünk, ízlelünk, tapintunk, - megtalálható szívünk mélyén. Azt is átadták számunkra, hogy amit megélünk a mindennapjainkban, a saját külvilágunkban, az valójában egyenes leképeződése belső érzelmeinknek és gondolatainknak. Tehát minden mindennel szoros összefüggésben működik. Az elszakítottság csak illúzió. Csak EGYSÉG létezik.”

Korábban már megfontoltam, hogyha valójában csak egy dolog létezik igazán a tudatunk megalkotta valóságban - mi magunk -, illetve ha elfogadjuk, hogy az életünk során megélt döntési helyzetekben választott úton jutottunk el mai önmagunkhoz - de másként választva másokká váltunk volna, azaz végeredményben mindenki, aki szembe jön velünk életünk során felfogható alternatív önmagunknak...

Ez egyfajta értelmezése lehet a "Mindenki Egy"-nek.

Ha minden, amit megélek a jelenemben, bennem lévő érzelmeim-gondolataim leképeződése...

Akkor Alex... JT... BT, MM... 

Ők mind bennem vannak...

A nőfaló, a túlélő, a szellemi vezető, a bizniszmen...

És a csend.

Az a csend, amelyben ezek a gyertyafényes gondolatok megszületnek... Amelyben hangulatok hanghullámain ringatózom - időtlen-határtalan éjszakámban, milliárdnyi csillag alatt...

Tanulnom kellene a tudásból...? Tanulnom abból, ahogy ők élnek...? Másképp kellene döntenem, mint azokban az esetekben, amelyek eredményeként ők leszek...? Egyáltalán lehetséges ez...? Hisz ki tudja, hány döntésből áll egy élet, és mely pontokon azonos, melyeken lett eltérő az utunk... Hol kellene változtatnom...

Nem. Ez nem lehet a célja a tapasztalásnak.

Tanulni igen - nem másolni, és nem "változtatni" próbálni, hanem megfigyelni, megérteni, és eszerint dönteni a jövendő kérdéseiben...

Alexet nem teszi boldoggá a rengeteg új élmény. Hiába a megismerés vágya, hiába az erre irányuló törekvés. Pontosabban úgy, ahogy ő csinálja - úgy hiábavaló.

JT a minimalizmus útját, a kétkezi, agyat nem igénylő munkát választotta. Boldog...? Lehet. Talán. Nem nagyon látszik - de talán érzelmi síkon is minimalista...?

BT - boldog...? Többször látom annak, mint ahányszor nem, de érzem, hogy a kép nem teljes. Sokat tud. És sokat segít. Azt teszi, amit tenni akar. Ha választanom kell, őt érzem a leginkább hasonlónak ma ismert önmagamhoz. Mintegy későbbi énemet.

MM azt mutatja meg, hogy a munkával a választott szakmámban mit lehet elérni. Talán kicsit túl soknak érzem azt a munkamennyiséget, amit ő választott. De tény, hogy olyan lehetőségeket él meg, amelyeket kevesen.

Nagyon elszakadt a szellemiségtől. Kicsit a ló túloldalának tűnik.

Ők a lehetséges alternatíváim. Kicsit mindegyikükből van bennem. És kicsit mindegyiküktől eltérek, és el is akarok térni. Egyben szeretnék mindőjük lenni. Eredményes, szabad, spirituálisan is jelenlévő, és a jelent megélő lényként.

Elgondolkodtatott Ms.Anglia is.

A maga eredményeivel.

Néha szinte látom magam előtt... Furcsa, hogy bármilyen hiteles is volt az élmény, mégis kihasználatlanul maradt a lehetőség...

Gery is sokszor eszembe jut.

Vagy Mallior. Ő szintén nősülni szándékozik. És bár egy mókuskereket választott, ki tud kapcsolni - legalábbis úgy látszik. El tudja választani a robotot az életétől - és nem vágyik sokra - boldog a nő mellett, akit szeret.

Egy régi barátom, Rony kérdezett a nőkről a minap, egy levelében.

Akkor gondoltam végig, hogy 2009 óta egyetlen egyszer sem éreztem azt a rezgést, amire felkapja a fejét az ember...

Nem az zavar, hogy "egyedül vagyok" - hanem az, hogy senkiben nem éreztem megrezdülni semmit.

Ez valaminek a hiánya - vagy 2009 eredménye...?

Inkább az előbbi.

Hiszen korábban is hasonló ürességgel teltek az évek. 2002-2003 óta.

Statisztika szerint 2013 a következő kritikus időszak. :) Már az új világmindenségben. Ha teljesül a "papírforma" és négyévente jön egy viharkavaró találkozás...

Vajon Ms.Anglia a nőnek született énemnek fogható fel...? :)

Talán Ő - Manó - magának nem tud megbocsátani a tévedésért... Erre nem is gondoltam.

Felmerül - mindig ott a másik véglet, amit Niki mondott ki nem olyan rég egy beszélgetésünk alkalmával...

"Minden, mi e könyvben áll, lehet tévedés is."