Cáfolom

...hogy "Az ember boldogsága ma abból áll, hogy "szórakozik".

Szórakozása a kielégülés, amit abban talál, hogy elfogyaszt és "betermel" árut, látványt, ételt, italt, cigarettát, embereket, előadásokat, könyveket, filmeket mindent elfogyaszt, bekebelez.
Az egész világ egyetlen nagy tárgya étvágyunknak: egy nagy alma, egy nagy üveg, egy nagy mell ; mi vagyunk az örök csecsszopók, az örök várományosok, a reményteljesek - és az örök csalódottak.
Egyebet sem tudunk, mint venni és kapni, cserélni és fogyasztani; minden, az anyagi és szellemi tárgyak egyaránt, adásvétel és fogyasztás tárgyává lettek."


Az én boldogságom "abból áll", ha valakinek sikerül jót tennem (pl. munkában), ha valaki örül annak, amit teszek (pl. bók, vagy gondolat, levél, stb.), ha valamiben meglátok valami szépséget.

És abból, ha megélhetem a szépséget "a maga pillanatában". Legyen ez természeti szépség, zene, vagy egy gyermek nyílt, érdeklődő tekintete, vagy épp egy női test szépsége, egy mosoly, egy láb, egy csípő, egy szem, vagy egy szemöldök...

Cáfolom, hogy a boldogságom abból állna, hogy bekebelezek.

Abból igen, hogy élvezem az érzést, mikor a szomjam egy sör oltja. A buborékok a számban és a torkomban, az íz fanyar keserűsége, a hűvössége...

Abból igen, ha az éhségem evéssel "gyógyítom", és megélem az ízeket. A húsét, a fűszerekét, a zöldségekét - ha főzök, vagy épp pirítok valamit magamnak.

Abból igen, ha megélhetem a szabadság és a szabad akarat élményét, miközben átsétálok a Szabadsághídon, napsütésben, tavaszi szélben, kellemes zenével a fülemben, és szép emberekkel, a mosolyukkal, a szemük csillogásával magam körül.


Szerintem.