Unthinkable soundtrack
Ennyire nem férünk el ezen a kurva bolygón...?!
Ennyire nem jut elég napfény...?! Elég friss levegő...?!
Tényleg az a megoldás, hogy akkor - "öljetek csak meg, én akkor is többet ölök meg közületek!"...?!
Valóban csak akkor élet az élet, ha nekem jut több olaj...?!
Ha az én seggem alatt gurul batár nagy kocsi...?!
Ha én eltévedhetek a saját házamban...?!
Ha én mondhatom meg másoknak, hogy mit tegyenek, és mit ne...?!
Valóban hihetetlen, hogy ennyire... Kisszerű, beteg és sekélyes legyen az ún. "emberek" gondolkodása...!
Hihetetlen.
Egy olyan világ, ahol nekem jogom van lelőni téged, meg a szeretteidet azért, hogy utána kényelmesebben elférjek a tengerparti napozóágyamon...
Első megközelítésre az ártatlanok védelmében valóban bármit képesnek kell lennünk megtenni. Nincsenek határok. Tabuk.
De ez csak addig van így, amíg a mélyére nem nézünk ennek a sötétségnek, és szembe nem nézünk a ténnyel, mit is jelent, hogy "nincsenek határok"...
Valójában, ha ezt nem tesszük meg - vagyis valóban semmissé teszünk minden határt -, már el is veszítettük mindazt, aminek a nevében felvettük a harcot.
A terrorral szemben csak egyetlen fegyvert állíthatunk szembe az emberségünk elvesztése nélkül.
A film végén Brody mondja ki végre, és még ez is kevés, hogy mindenki felfogja...
Istenem, tényleg lehetünk ennyire ostobák...?
Hihetetlen... :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)