Miért kínzom magam a múlttal...?
Nem tudom...
Meglesem egy-egy pillanatát.
Mintha bármi közöm lenne, lehetne még hozzá...
Wait
Egy részem egyszerűen szeretné tudni, mi van vele...
Tekintet nélkül a másik részemre, amelyiknek fájnak ezek a képek...
Pedig tudom, hogy 10 év távlatából csak egy kép az, amit őrzök, s mögötte Ő már sehol sincs...
De ha egyszer él bennem az a valóság, amely olyan szép lehetett volna...?!
Nem fordulhat elő, hogy ami a tetteknek és az agynak a múlt, az a szívnek még mindig a jelen?
VálaszTörlésHogy nem szűnünk meg embereket szeretni...
Hogy nem szűnnek meg lángolások, szerelmek?
És ha felül sem lehet őket írni?
Ha örökre beleégtek a lelkünkbe?
Tényleg jönnek újak?
Vagy van, hogy megrekedünk magányosan egy állomáson, míg a lelkünk és a szívünk még a vonaton száguld? A Semmibe...
A reménytelensége...
Tényleg létezik "reménytelen"?
Van egyáltalán ilyen?
Vagy érdemes hinni mindenben?
És ugyanaz-e hinni, és reménykedni, és várni valamire?
úgy sóvárogni, hogy az tönkre tegye a jelent?
Hol a határ a jelen és a múlt közt?
http://www.youtube.com/watch?v=OQ6UPYNx78o
...