Axióma: Elfogadom a lélekvándorlást.
Ha egy gyermekben egy korábban életeket megélt lélek születik újjá, akkor szükségszerűen valamit hoz magával az előző életéből/életeiből.
Vagyis ő már egy személyiség.
Akkor az anya-apa szeretete egy ismeretlen személyiséghez kötődik...?
Vagy a tudathoz, hogy "ez a gyerek az enyém"...?
A gondolatot szeretjük valójában, hogy ez a mi gyerekünk...? Vagy valamilyen oknál fogva a lélekhez köthető a szeretet...? És a gyermekünk testében olyan lélek születik újjá, akihez már korábban is "közünk volt", ergó a szeretet régebbről datálódik...?
Ezt a kérdést is felteszem Candrának.
...
Az is eszembe jutott, hogy szülőként vajon tehetünk-e azért, hogy a gyermekünk testében újjászülető lélek sikerrel könnyítsen karmatikus terhén...?
Vagy ezt mindenki csak maga intézheti - és az ilyen irányú szülői erőfeszítések szintén önző, kudarcra ítélt próbálkozások - legfeljebb a szülő saját kozmikus feladatai...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)