"Van egy örök lelki természetünk - életünkben meg kell tanulnunk eszerint cselekedni,
ennek megfelelően élni, mert csak így lehetünk boldogok."
Elgondolkodtam, hogy milyen is lehet az én "örök lelki természetem"...
Felmerült lehetőségként a "válaszkereső-örök-kérdező", vagy a "szemlélődő", a "befelé-élő"...
Vajon mi az, amely ellen nem kellene küzdenem, amellyel meg kellene tanulnom élni - nem csak együtt élni vele...? Mi lehet, amit fel kellene ismernem, el kellene fogadnom, és megtennem vezérmotívumnak, a szemlélődésem alap-irányának...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)