Megtisztulás, avagy "felsőbbrendű íz"?

Forog a Föld


"Szabaduljunk meg a vágyainktól!"

Valami ilyesmi volt az első "üzenete" számomra a tegnapi estének. Azóta fel-felvillant bennem, hogy "most!"...
"Most vágyakozol!"

Tegnap arra gondoltam - "én bizony már egy csomó vágytól megszabadultam - hiszen nem vonz a gazdagság, nem vagyok mohó, nem vagyok irigy, nincs bennem kéjvágy..."

Hiúság még van. Büszkeség formájában, illetve a büszkeségre való vágyakozás formájában. És a szépség iránti vágy is vágy - a nőben nem a szexuális vágy megtestesülése vonz a leginkább, sokkal inkább a szépség megtestesülése, illetve a spirituális intimitás vágya.

De pont az a "bajom", hogy az anyagi világbeli teremtéshez anyagi célokat "kell" kitűzni, ezeket vizualizálni, evidenciában tartani - és ez mintha visszalépés lenne a Gíta szerint, amely éppen az anyagi vágyakról való megszabadulásra buzdít.

Ezért is kérdeztem, hogy mi van akkor, ha én ki tudom jelenteni, hogy "nekem jó itt" - én nem akarok még egy magasabb síkra lépni, én még ki akarom próbálni, meg akarom élni a tudat teremtését...?!

Ez ugye ellentmond az egységes "törekvésnek", a "fejlődés igényének" - ugyanakkor nem mond ellent annak, hogy tapasztalatokat gyűjteni, tanulni vagyunk itt...

Akkor most visszafelé törekszem...?

Ugyanakkor azt vettem észre, mintha a fáradtsággal arányosan érezném jobban a vágyaim vonzását is - ma pl. hulla vagyok, és hazafelé szerintem minden szoknyás lábat észrevettem, amit lehetséges volt...

Ez azért hétköznap nem így van. :P

És eszembe idézte a vágyaktól való megszabadulás tanítását - és felvetette, hogy hogyan lehet vajon megszabadulni egy ennyire eleminek tűnő késztetéstől...?

Egyáltalán, miért arra törekedjek, hogy ne érezzek vágyakat, ahelyett, hogy megélném őket, és boldogságot teremtenék a vágyak beteljesítésével...?
Milyen az az élet, amely ugyan egy hullámoktól mentes, sima tükrű, nyugodt és rendíthetetlen tóhoz hasonlít - de ugyanakkor az a vízfelszín üres, mondhatni unalmas és sivár...?

Gondoltam megkérdezem Mankát (a csaj, aki meghívott tegnapra), hogy milyen technikát használnak.

A Gíta pedig ezt üzeni a témában:

"55. vers

A Magasztos Úr válaszolt:
Óh, Partha, amikor az ember feladja az elme által kitalált
érzéki vágyak összes fajtáját, és elméje egyedül az
önvalóban elégül ki, akkor nevezhető tiszta
transzcendentális tudatúnak.

56. vers

Aki a háromfajta szenvedés ellenére is háborítatlan, akit a
boldogság nem mámorít, s aki mentes a vonzódástól, a
félelemtől és dühtől, azt rendíthetetlen elméjű bölcsnek
hívják.

(...)

59. vers

A megtestesült élőlény ugyan elállhat az érzéki örömöktől,
ám az érzékek tárgyai utáni szomj megmarad. Ettől csak úgy
válhat meg, ha előbb felsőbbrendű ízt tapasztal, és így
tudata rendíthetetlenné válik."


A kérdés, hogy mi ez a felsőbbrendű íz...?