2012. április 13., péntek

Őrület, avagy a logika nem dől meg

Őrület.

"Az őrületnek sok fajtája van. Összefoglalóan az emberi agy deviáns működéseiként írható le, melynek számos többé-kevésbé körülhatárolható, egységesen jellemezhető vonásokkal definiálható altípusa ismert."

De mi is maga az őrület...?

Az agyban elektromos impulzusok szaladgálnak az idegpályákon, ezek szerveződnek szinte felfoghatatlan bonyolultsági szintekre, minek eredményeként létrejön az elvont gondolat.

Elvont gondolatnak nevezzük az agytevékenység azon eredményét, amely nem a külső, vagy belső környezet hatásaira adott válaszreakció, vagy annak egyenesen levezethető következménye. Amely nem az egyszerűbb biológiai szervezeteknél tapasztalható, az alapvető biológiai funkciók (ön- és fajfenntartás) betöltését célzó, vagy ezek valamelyikére visszavezethető agyi folyamat.



Mi tehát az őrület...?

Amikor az agyban szaladgáló impulzusok magasabb szintre szerveződnek, de a végeredmény sem az alapvető biofunkciók betöltését nem célozza, sem értelemmel bíró, összefüggő, következetes gondolatiságra nem vezet...?

Számos olyan altípust ismerünk, ahol ez a definíció nem helytálló - mert a végeredmény összefüggő, sőt következetes. Csupán a többség által el nem fogadott, illetve nem bizonyítható, vagy éppen cáfolt.


Igen ám, de ha elfogadjuk a "mátrix-elmélet" (nem a matematikai, hanem az "összeesküvés-elméleti mátrix-elmélet") lehetőségét, akkor...?


Akkor adott egy egyed, aki mást érzékel, mint az összes többi - valamely okból (hiba?) -, ezért az összes többi elhatárolódik, és az egyedet "őrültnek" bélyegzi.

Tudjuk, hogy a tudat hatalma a test felett "korlátlan". Ezt igazolják azok a hipnotikus kísérletek, mikor az "alfában" lévő alanynak verbálisan tudomására hozzák, hogy a karja megégett - mire a bőre másod-harmadfokú égési sebeket produkál, noha valójában semmi sem történt vele.

Ergó, ha valamit pl. megfogok, és azt mondom "Úristen ez forró!", mire Te megfogod, és azt tapasztalod, hogy az hideg - és utánad még százan állítják, hogy hideg - akkor elvileg őrültnek bizonyulok.
(Nyilván ennél bonyolultabb esetekre is igaz az elv.)


Pedig valójában csupán ugyanazon forrásból más elektromos jelek jutottak az agyamba - pontosabban az agyam eltérően értékelte a bejövő jeleket...


Őrült vagyok...?

Vagy csak valamelyikünk téved...?

És azért, mert én vagyok kevesebben a magam állításával, kijelenthető, hogy én tévedek...? Vagy lehet, hogy Ti még mindig a mátrix foglyai vagytok, én pedig már a valóságot (vagy egy másik valóságot) érzékelek...?



Létezik egyáltalán olyan kategória a valóságban, hogy őrült...? Vagy ez csak egy elméleti kategória, amelybe "önkényesen" soroljuk be a meg-nem-értetteket...?

Persze, tudom, mire gondolhatsz.

Csokorral tudunk felmutatni bármelyik diliházban olyanokat, akiknek a gondolatmenetei irritálóan eltérnek a miénktől. Annyira mások, amit nehezünkre esik elfogadni.

Mondhatjuk, hogy "nem normális". Amennyiben a "normálist" azonosítjuk az "átlagossal".


De ettől még a fenti logika nem dől meg...






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)