Adó Adó hátán.
A probléma, hogy van egy hajónk - az ország.
A hajónkon egy bazinagy lék - az államadósság.
A lékünk mérete a környező országok bizodalmától függ.
Ha hisznek bennünk, hogy képesek leszünk befoltozni - már ettől csökken a vízbetörés mértéke. Ha félnek, hogy kevesek leszünk megoldani, annál jobban zúdul be a víz - folyik ki a pénz.
A lékünk mellett van több pont, ahol meghasadt a hegesztés, és szintén ömlik be a víz - folyik ki a pénz.
Hogy ki felelős a lékért, meg a többi lyukért, mindegy. Jelenleg nem érünk rá ezzel foglalkozni.
Összességében elmondható, hogy az államadósság, és az elsorvasztott ipar, valamint a lakosság eladósodottsága miatt az államnak nincsenek reprodukálódó nettó bevételei (amiket termel, és nem elvon), nincs megfelelő mértékű belső fogyasztás, és nincs megfelelő termelőkapacitás sem, amely a fogyasztásnak, az állami bevételeknek és a versenyképességnek alapja lenne.
Eközben a homok pereg az órában, és az igába fogott ökreink vénülnek, ezresével hullanak ki a sorból, így az állam egyetlen bevételei - adók - is egyre csökkennek, a fogyasztás is csökken, a költségek (TB, nyugdíj, stb.) pedig nőnek.
Mit tehetnénk?
1. Munkaerő
Problémát jelent a foglalkoztatás alacsony mértéke. Azaz sok ember nem dolgozik. "Ahhoz, hogy munkahelyeket teremtsünk, pénz kell." Legalábbis az egyszeri politikusaink (bár egyszeriek lettek volna!) ezt mondják. És a "TB"-ből (nevezzük így összefoglalóan a szochálót) fizetik a segélyeket, támogatásokat, stb.
Igaz, hogy ez épp éhen halni elegendő - a többségnek -, de egy kis fifikával a kisebbség azért kibuliz egy-két merdzsót belőle.
Lehetőség: mért ne törölhetnénk el a "segélyt", mint olyat? Mindenki, aki munkát keres, vagy "nem talál", támogatás fejében napi 4 órát köteles legyen megfelelő felügyelet mellett a közösségért dolgozni.
Eredmény: tartás - "nem segélyből élek, most is dolgozom a megélhetésemért"; a hadra fogható munkaerő nem "pang a piacon", hanem hasznosul.
Hogy mire lehetne használni?
1.Köztisztaság - ne járjunk bokáig szemétben még a fővárosban is -;
2. Hulladékgazdálkodás - szelektív gyűjtés szervezett keretek között, illegális lerakók felszámolása, városaink peremterületeinek megtisztítása, közparkok rendben tartása KFK-nál olcsóbban -;
3.Idegenforgalmi melléktevékenységek, pl. info-pultok többfelé, és nem üzleti céllal, stb.
4...
Kreativitás kérdése.
Emellett mindenki, aki a támogatásra jogosulttá akar válni, köteles bemutatni az erre való hiteles törekvést - interjúkon, tovább-/átképzéseken való részvétel igazolásával. (Nem egy pecséttel. Munkáltatókat ellenőrizni pl. titkos felvételizőkkel, hogy azok ne kapjanak igazolást, hogy interjún voltak, akik "csak a pecsétért" mentek el.)
2. Állami megszorítások
Mikor látjuk végre a vezetőinktől, hogy deklaráltan kiveszik a részüket a "nadrágszíj összehúzásából"...?
A vezetőket! Nem az ő beosztottjaikat!
Pénzbeli-, és természetbeli juttatások átmeneti, de hathatós csökkentése a képviselők - önkormányzati- és parlamenti képviselők körében.
3. Állami bevételek
Ömlik ki a pénz az országból. Tény.
Államadósság,
Magánszektor eladósodása,
Multinacionális vállalatok nyeresége.
Mit tesz az Állam? Mivel az elmúlt húsz évben lezajlott privatizációs és egyéb botrányos ügyletek, valamint az EU-csatlakozás kényszerű kompromisszumai miatt a hazai termelő- és feldolgozóágazatok leépítésre kerültek, az állami bevételek meghatározó része csak adók formájában, a vásárlóerő rovására vonhatóak el.
A vásárlóerő a gazdaság vérkeringése, és bizonyos értelemben - a fogyasztói "modern" társadalomban legalábbis - az életminőség egyik mutatójakként is felfogható.
Adókat is csak egy működő gazdaság feltételezése mellett értelmezhetünk.
Tehát minden, ami a vérkeringés ellen hat, káros. Az elvonás csökkenti a szervezet ereiben lévő vér mennyiségét - ez a "vér" nagyrészt kifolyik az országból a fenti utakon.
Mit tenne egy elsőéves medika, ha a beteg jelentős vért veszítene folyamatosan...?
Talán transzfúziót javasolna...? Vagyis hogy pótoljuk a vért valamely külső forrásból...?
Kézenfekvőnek tűnik.
Milyen lehetőségek jöhetnek szóba?
1. Egészségturizmus
2. Vadászati turizmus
3.Falusi turizmus
..."konferencia-turizmus", stb. Megint csak kreativitás kérdése.
Minden olyan lehetőség, amely ide vonz külföldieket, és megéri nekik, hogy a magukkal hozott pénzt itt hagyják az élményért cserébe.
4. Export.
Minden, amit itthon még elő tudunk állítani, és külföldön el tudunk adni. Van ilyen! A hungarikumok, a bor, a méz, a paprika, a széndioxidkvóta, akár az ásványkincsek.
Persze nem úgy adni el, ahogy a privatizáció során! Visszavenni mindazt, amit nyilvánvalóan hűtlen gazdálkodás keretében adtak idegenkézre - mint a földgáz- és kőolajkútjainkat az Alföldön, a csatornahálózat üzemeltetését a fővárosban, stb. -, és piaci áron értékesíteni a kitermelt javakat, illetve bérbe adni a szolgáltatás jogát.
5. Belső fogyasztás (élelmiszer, gyógyszer, energia, szolgáltatások)
10 000 000 ember kapcsolja fel nap mint nap a villanyt, eszik kenyeret, iszik vizet, fújja az orrát, utazik, stb.
Ezenközben szolgáltatásokat vesz igénybe - vásárol. Azt a pénzt, amelyet most nemzetközi cégek kivisznek az országból, mert a 10 millió nekik adja oda, fordíthatnánk arra is, hogy hazai emberek zsebében keletkezzen belőle vásárlóerő - azaz a vér a testben maradjon.
6. Az adórendszert egyszerűsíteni, és átláthatóvá tenni.
Tudjuk, miért olyan, amilyen. Hogy aki lusta utánajárni, többet fizessen, aki meg megtanulja használni a rendszert kevesebbet. Ez még kultiválható is, ha azt veszem, hogy 'A' többet tett a sikerért, mint 'B'.
De chips-csekk-banki-tranzakciós-járda-bili-és-telefonadó helyett nevezzük nevén, és mondjuk ki, hogy átmeneti, a válság kezelésének sikeréig. "Válságadó", amelyet mindenki fizet, de a bevételeihez mérten progresszíven. Nem azért, mert így igazságos - hanem azért, mert aki kevésből él nem bír többet, akinek meg már van, nem hal bele.
Ha azonban nem kezeljük a helyzetet, mindketten beledöglenek.
Emellett a munkaerő és a vállalkozások terheit csökkenteni, hogy fel tudjon élénkülni a fogyasztás, és ez ellensúlyozza a kieséseket.
Ennek járulékos eredménye a nemzetközi gazdasági bizalom helyreállása, így a CDS-felár (csődkockázati biztosítás ára) csökkenésével az államadósság "törlesztőrészletének" csökkenése, amely révén "több pénz marad" a gazdaságban, amellyel élénkíthető a munkaerőpiac, javítható az egészségügy helyzete, stb.
4. Az állam és az államadósság finanszírozása
Ébresztő! Van még valaki, aki azt hiszi, hogy ezt más fogja kifizetni helyettünk...?
Hiába IMF-hitel - azt is mi fizetjük! Annyi különbséggel, hogy az is egy euro-hitel, tehát árfolyamkockázata van, és annak a kamatai is kifelé viszik a pénzt az országból.
Lehetőség:
Ma már mindannyian hallottuk, hogy félre KELL tennünk, amíg dolgozunk, lehetőleg minél fiatalabban - nyugdíjra, meg a gyerek sulijára, sőt a szülésre, meg az egészségbiztosításunkra, meg a lakásunkra...
Tudom, hogy "nincs az a pénz", ami erre elég lenne!
De azt is megtanította a válság, hogy "addig nyújtózzunk, amíg a takaró ér" - vagyis van amennyi van, abból kell - de KELL gazdálkodnunk!
Vagyis félre kell tennem. Lehet, hogy havi 10 000 Ft-ot tudok csak kigazdálkodni, vagy kevesebbet, de!
Ha ezt a banknak adom - aki ugye egy pénzügyi multi (az OTP se magyar!!!) -, akkor a bank az elért nyereség nagyrészét megtartja és kiviszi az országból.
Tehetem nemzetközi részvényekbe is - "mert azok jobban hoznak, mint a magyar részvények, sőt, ha Magyarország csődbe megy...". Ekkor azonban én magam vittem ki a tőkém az országból...
"Oké, akkor mégis mit tegyek?!"
Gondolkozz!
(És kérdezz, ha egyedül nem jutsz semmire!)
A gyerek most született, 18 év mire suliba megy. Az erre szánt pénzt tehát eddig nem szabad elköltenem. 18 év alatt az alacsonyabb kamat is számít, mert van ideje kamatos-kamatként dolgozni. Tehát erre az időre pl. magam is odaadhatom az államnak azt a pénzt, amit elvesz ígyis-úgyis, muszájból - ha pl. hazai állampapírokat vásárolok.
Erre az állam kamatot fizet- mint a bank, de a pénz és az esetleges nyereség nem ment ki az országból...
És még kölcsönöztem is az országnak, hogy kilábaljon a gödörből.
Hogy milyen csatornán keresztül vásárolj ilyesmit (vagy bármi mást), hogy ne húzzanak le rólad több költséget, mint a minimum és ne járj rosszul, javaslom megint csak kérdezz!
(És ha azt hiszed, ez légből kapott, olvass utána mit tettek a japánok, a reaktor-katasztrófakor!)
Csak számomra tűnik úgy, hogy egy kis önzetlenséggel, összefogással, felelősségvállalással és logikával találhatunk megoldást egy a mostanihoz hasonló, példátlanul nehéz helyzetre is...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)