Akkor is, ha kiderül

"...A sorsteremtő gondolatcsírák a mélyből indulnak.

De hogy melyik győz végül is a sok közül?

Füst Milán azt mondja: "A legerősebb szenvedély dönti el."

Ez igaz.

A gond  ott van,  hogy ezt  a  "legerősebb  szenvedélyt"  nemigen

ismerjük magunkban.

Utólag derül ki, mi volt az, amikor már életté, sorssá vált.

Amikor már létrejött a varázslat.

Ezért  érdemes  először  nem  a  lelkünket,  hanem  az  életünket

vizsgálni.

Itt  ugyanis   már  szemmel   látható,  hogy  mit  "varázsoltunk"

magunknak.

Nézd meg,  hogyan élsz,  kivel élsz,  mi történik  veled,  milyen

mesévé szövődött  az életed,  s milyen  szereplőkkel  -  s  ebből

visszakövetkeztethetsz a Varázslódra.

Drámaírói tapasztalatom,  hogy egy  színpadi hős lelkét nem abból

ismerem meg,  amit mond  magáról, vagy  amit mások mondanak róla,

hanem  mindig   abból  a  meséből,  amelyet  maga  köré  idéz.  A

cselekedeteiből. A történetből, amit él.

Mert  életünket   nem  csupán   passzívan  éljük,  hanem  aktívan

előidézzük.

Élni csodálatos mutatvány.

De a nyulat, amit a cilinderben találunk, mi magunk tettük bele.

Akkor is, ha nem emlékszünk rá.

Akkor is, ha kiderül róla, hogy nem nyúl, hanem szörnyeteg..."