Furcsa érzés.
Nem vagyok elégedett magammal. Talán ezért ért váratlanul, mikor konzulensem egy kisebb vitát követően közölte, hogy a héten írjuk alá az SZK-kinevezésem...
Ez annyit jelent, hogy alkalmasnak ítél rá, hogy új munkatársakat bízzanak rám - hogy segítsem őket a cég vérkeringésébe való beilleszkedésben, támogassam őket a tapasztalataimmal, a háttértudásommal.
Eddig is segítettem, ha tudtam. Ha kérdeztek. Sokszor (próbálom kezelni) akkor is, ha nem kérdeztek - mert nem bírtam befogni a szám.
De... Ez most más.
Amiért eddig kapálóztam - ami eddig célom volt, most az enyém - és most érzem a felelősségét is.
Olyan, mint amilyen a fiókának lehet, mikor hisztizik, hogy oda akar menni a fészek szélére, hogy ő is lenézhessen - aztán egyszer betelik a pohár, és azt mondják a szülők - akkor menj...!
És mikor ott állsz és előtted a mélység, mindjárt másként látod a repülés dolgát...
"Felelős vagy a munkatársaidért."
"...azért, amit megszelidítettél."
Nem tűnik komolynak - kívülről.
Hiszen "mellérendelt" viszonyban vagyunk a cégnél - mi valóban "munka-társak" vagyunk. Ugyanakkor mégis az a dolgom, hogy segítsem sikeressé válni a kezdőt. Segítsem legyőzni a félelmeit, begyakorolni a munkafolyamatokat, elsajátítani egy újfajta szemléletet - megszokni azokat a feladatokat, amelyeknek rutinná kell válniuk.
Ugyanakkor, aki nálunk ("vagy inkább velünk") kezd el dolgozni, hamarosan rájön, hogy itt nem lehet megkapaszkodni komoly személyiségfejlődés nélkül...
Mert - ahogy a Mátrixban is mondták - "először mindenki leesik..."
Mindannyiunknak meg kell küzdeni a maga démonaival - lustasággal, félelmekkel, a hozott korlátainkkal, az előítéleteinkkel, az egónkkal - a szabadsággal...
Mind azt hisszük, hogy 30-40-50 évesen már tudunk kommunikálni.
Az első és a legalapvetőbb tévedés.
Vezetőként gyakorlatban adhatunk számot az ügyfeleknél tanultakról...
Mégis büszkének érzem magam.
Még nem az igazi, de valami biztató azért csak elkezdődött.
Tavalyi fogadalmaimból eddig kettőből kettő.
Képes leszek vajon egyszer magamnak is megfelelni...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)