Misztérium

"...A  borzongás   ismerős  jele   annak,  hogy   megérintett  valami

nagyszerű.

Igen, az  isteni jelenlétét  legjobban a bőrünkön érezzük. A nagy

vers, a nagy színész, a nagy énekes vagy zongoraművész borzongást

kelt; ez  az, ami  a közepestől  megkülönbözteti őket:  libabőrös

lesz tőlük  a karunk.  Lehet egyszerű  népdal, gospel, cigánynóta

vagy szimfónia - még egy füttyszóban is benne lehet az isteni.

Olvasni  kezdtem,   és  a  könyveket  aszerint  válogattam,  hogy

borzongatnak-e, vagy  sem. Ha  nem, félretettem őket, mert írójuk

nem tudott  a nagy  titokról. "Schaudern  ist dein  bester  Tál",

mondta Goethe  ugyanezt, vagyis  ami az emberben megborzong, az a

legjobb, a legértékesebb benne.

Később megtaláltam élményemre a szakszerű kifejezést: misztérium.

Ez azt jelenti, hogy a titkokat leplek takarják, s ha elindulsz a

fölfedezésükre, sorban  tárulnak  föl  előtted  a  leplek,  egyre

többet tudsz,  és egyre jobban tudod - de soha nem jön el a végső

pillanat, amikor  eljutsz a  legbelső helyre, ahol végre magadhoz

ölelheted a titkok Titkát - mert az mindig beljebb van.

Nemcsak az életünkkel - egy jó könyvvel is így vagyunk.

Ezért lehet  a Bibliának  akár egyetlen  sorát is  újra  és  újra

elolvasni, mert  ahogy múlnak  az éveid, egyre mélyebb és mélyebb

titkot fedezel fel benne. De ugyanígy vagyunk egy nagy regénnyel,

egy jó drámával vagy egy ihletett zeneművel: befelé végtelenek..."