Azt mondják, olvasni azért jó, mert életek százait, élethelyzetek ezreit élhetjük át általa - egyetlen életünk során...
Ilyen lehet az álomban megélt élet is - azzal a különbséggel, hogy más lehet az időérzet.
Ha az Inception elmélete igaz, és az időt hosszabbnak érezzük az álmainkban...
Ha álmunkban leélhetünk egy teljes életet minden részletével...
Ha ez megvalósítható, akkor megélhetném, milyen szülőnek lenni...
Megélhetnék annyi mindent, tapasztalati szinten, valóságként - amit eddig csak a képzeletem épített fel...
Persze mindennek van árnyoldala is...
Hiszen ki akarná megélni a 13. zászlóháborút...?!
Vagy a Látnokok hanyatlását...?!
A Vörös Martalócok vérengzéseit...?!
Elhibázott döntések százait...?
Tanulunk a hibáinkból.
De vajon hány elkövetett hibát vagyunk képesek elviselni...?
Meddig tart ki a józan ész, mielőtt összeroppanna az önvád súlya alatt...?!
Talán véletlenül ráléptem a titokra...
Amiért nem kaptunk szabad kezet...
Amiért korlátok közé szorítottak / szorítottuk magunk...
Így egy-egy hiba elkövetése után jut időnk elég rágódni rajta, feldolgozni, és tanulni belőle...
Míg ha rögtön újrapróbálhatnánk, esztelenül belevetve magunkat ismételnénk mindig ugyanazt... A hibát...
Míg végül belecsavarodnánk, és megbomlana a tudat egyensúlya...
Mert a lelkiismeret le nem vetkőzhető...
Aki mélyen el is temeti, abban is ott munkál, s végül elveszíti józan eszét...
Megélni egy teljes életet, s aztán felébredve esélyt kapni rá, hogy jobban csináljuk...
Ez azért mindig csábító gondolat marad...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)