"...Korunk vallása a
tudomány, s általános igyekezete, hogy
mindent
"eltudományosítson", hogy
magába nyelje, kiszárítsa
és
szétmagyarázza a
műveket - egy-egy nagy alkotás könyvtárnyi róla
szóló értekezés, kommentár és disszertáció tömegsírjában
hever, s
fulladozik a holt papírok alatt, ha él még egyáltalán.
Az író elsősorban
hatni akar, egész lényedre hatni, és ehhez nem
kell neki segítség:
azért író, mert képes megértetni magát, mert
el tudja mondani,
mit érez, mit gondol, mi
az, ami a
lelke
legmélyén él. A jó
író: varázsló, és
semmi szüksége, hogy
varázsvilágát bárki
is magyarázni kezdje,
hogy beleálljon a
mutatványába és
összezavarja azt a mágikus kapcsolatot,
amely
közte és az
olvasója között létrejön.
Nem vagyunk retardált
gyerekek, akiknek
szavait "értelmezni" kéne, megmagyarázni, hogy
"mit
gondoltunk valójában" -
a művész mindig
bosszúsan és
kedvetlenül nézi az esztéták terméketlen igyekezetét, mert
tudja,
hogy belenyúlnak abba
a szerelemhez hasonló, intim
kapcsolatba,
amely az alkotó s a befogadó között létrejön..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)