"...Gyerekként tudunk valami titkot, amit később elfelejtünk.
Erre pontosan emlékszem,
s ha maradt benned
még valami a
gyermekségedből, te is emlékszel rá.
A titok két részből áll.
Az első az értetlenség élménye.
"Miért nem lesz
úgy, ahogy szeretném? Miért ilyen nehéz és lassú
és körülményes itt
minden? Miért nincs itt azonnal
a mama, ha
hívom? Miért kell
ennyit bömbölni, míg
megszabadulok a
fájdalomtól? Miért
kell ilyen lassan kielégülnöm?
Miért van az,
hogy akarok valamit, és nem történik meg?"
Ez az első élmény.
A második már a tanulás fázisa.
"Mit kell
tennem, hogy úgy történjen, ahogy akarom?
Mit kell
tennem, hogy amit
szeretnék, az megvalósuljon, amire gondolok,
megtörténjen, amire vágyók, azt elérjem?"
Az első csodálkozó
és bömbölő benyomás az anyagba zuhant lélek
értetlenségét tükrözi.
Hová kerültem?
Mibe merültem el?
Miért nem működik
ez a világ? Mint
egy szárnyaszegett madár
mozgatom az izmaimat, de nincsen repülés.
Mi történt?
A második pedig
már a tájékozódásnak, az
alkalmazkodásnak, a
tanulásnak és az azonosulásnak szinte halálig tartó folyamata.
Ha már ilyen a világom, hogyan tudom én ezt manipulálni?
Hogyan
érem el vágyaimat? Hogyan érvényesítem akaratomat?
Hogyan valósítom meg az álmaimat, a terveimet?
A nehézség pedig
ott van, hogy az anyagvilág
az ember igazi
lényének nem a hazája.
Itt vendégségben
vagyunk, küldetésben, sorsban,
halandó életbe
bonyolódva, s egy -
itteni fogalmak szerinti - tér- időbe zárva,
de ahonnan jöttünk,
ott nincs se
Tér se Idő,
csak
intenzitáscsökkenés
és - növekedés,
nincs múlandóság, nincs
húsból való "sűrű" test,
és főleg nincs
ez a tehetetlen
lelassulás és
nehézség, mert ott minden, amit az ember elgondol,
nem lesz, hanem van.
Ha valahol ott akar lenni, azonnal ott van,
még akkor is, ha ez itt a Földön irdatlan távolságnak tűnik.
A szellemvilágban a
Gondolat éppolyan elsődleges és nyilvánvaló
valóság, mint itt, a földi világban a test és az anyag.
Amit gondolsz, van..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)