"...Csak a beszélő vagyok én, a hallgató nem?
Lehet. Hiszen
milyen jólesik beszélni,
beszélni, beszélni...
kimondani végre az
érzéseinket, gondolatainkat,
kimondani, ami
lelkünket nyomja! És milyen keserves mindezt meghallgatni!
Milyen
nehéz figyelni valakire némán és odaadóan!
Mintha csak azért
beszélnénk, hogy megfeledkezzünk
magunkról...
hogy meneküljünk az egyedülléttől..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)