Rend-szer

"...Ördög alatt értem itt most a Fődaimont.
Mert vannak a mi személyes kis daimonjaink, lelkűnkben lapuló
lázadó erők és szenvedélyek, de ezek a parányi kis varázslók,
ezek a mini-manók mind-mind egy nagy hatalmas Fődaimonnak a
katonái, s ugyanazt akarják, mint ő, csak nem világméretekben,
nem "multinacionális", hanem egyéni kisvállalkozások formájában.
Az én daimonom, a te daimonod, és mindenki daimonja egy Nagy
Főnököt szolgál, egy Fődaimont, akit most ideiglenesen, csupán
azért, hogy értsük egymást, "Ördögnek" fogok nevezni. Madách
Lucifernek hívja, Goethe Mefisztónak, én inkább Ördögnek hívom -
nem a neve fontos, hanem amit akar.
Ez az Ördög azt akarja, hogy a világon ne legyen rend.
 (...)
Az Ördög rendetlenséget akar.
A téboly nem egyéb, mint rendetlenség. Összevissza van benne
minden, mint egy törött kaleidoszkópban, s ha egy parányi részén
rendet teremt a lélek, az még veszélyesebb, mert az nem rend
lesz, hanem rendszer.

A Rend mindig az egész rendjét jelenti - a rendszer egy beszűkült
részlet elvakult és paranoiás szisztémáját.

A rendszer még pusztítóbb, mint a káosz, mert nem emberi, hanem
ördögi. Ez is az Ördög titka: a rend gyilkos paródiája, amit úgy hívunk, hogy "rendszer".

Egy kristályban vagy egy hópehely szerkezetében rend van.
A kozmoszban: rend van.
Egy bölcs ember lelkében rend van.

A fasizmusban és kommunizmusban: rendszer.
Egy bürokratikus, hivatali gépezetben: rendszer.

És az egész számítógépes világhálót nem a rend, hanem a rendszer
működteti, s ez benne a fenyegető.
Rendszerek szoktak ugyanis összeomlani.

És most jön a gondolatmenetünk lényege:
A daimont úgy lehet legyőzni, hogy az ember rendet teremt.
Ahogy Isten kozmoszt - vagyis egy szép Mindenséget - teremtett a
káoszból, úgy az ember rendet teremt a zűrzavaros, széthulló
életében.

"Dolgozni csak pontosan, szépen / ahogy a csillag megy az égen, /
úgy érdemes" - mondja a költő.

Ez a rend.

Ahogy a csillagok működnek.
Ahogy az egészséges szív működik.
Így kéne működni az embernek is a nap huszonnégy órájában s a
négy egymást váltó évszakban.
Rendben kelni, rendben kezdeni a napot, rendben delelni, rendben
esteledni s rendben elaludni.
És rendben dolgozni, rendben enni, rendben beszélgetni, rendben
hallgatni és rendezett lélekkel imádkozni és rendben meditálni,
ami azt jelenti, hogy más a hajnali, más a déli és egészen más az
esti meditáció.
Rendben kell tevékenykedni és rendben kell pihenni.
Rendben kell tartani az otthont és a család életét.
És nem szabad beleavatkozni a természet rendjébe, mert abban Örök
Rend van.
A rendet nem kell az embernek kitalálni, mert az van.
A rendet csak követni kell, és főleg megőrizni - mert az Ördög
szétdúlja.

Valamikor, a paraszti életben még rend volt.
Hajnalban, reggel, délben, délután és este: rend volt.
S a hetedik napon - szombaton, ha zsidó, vasárnap, ha keresztény
- megpihentek az emberek, nem azért, mert hullafáradtak voltak,
hanem azért mert ez volt a rend: a teremtés hetedik üteme után új
oktáv indul - előtte csendre van szükség. Nyugalomra.
Összeszedettségre. Letisztulásra.
Volt idő, amikor az emberek még köszöntek egymásnak.
Az idegeneknek is.
Sőt szállást is adtak nekik, mert ez volt a rend.
Minden "szent" ünnep egyben természeti ünnep is volt, sőt
kozmikus ünnep, amely a szakrális - tehát valódi - életrend
szerves része volt. A földi ünnep csillagászati ünnep is volt -
mert tudták, hogy az igazi rend nem családi, népi, emberi rend,
hanem - világrend.
A rendnek nincs határa, mert Egyetemes.
S ma is, ha tehetjük, azért menekülünk a jórészt már szétdúlt s
az Ördög által tönkretett természetbe, hogy a rendnek legalább a
megnyugtató külső képével találkozzunk.
Sajnos, visszük magunkkal a rendetlen lelkünket is.
De még így is megnyugszunk az erdőben, a vizeken, a magas
hegyeken - főleg, ha sikerül elfelejtenünk, hogy az Ördög milyen
alapos felforgatást vitt végbe bennük-, ha elfelejtjük, hogy a
szép táj fölött már mérgezett a levegő, a víz fertőzött, és a
nemrég még éltető napsugár ma már veszedelmes.
Az életrend nem más, mint visszatérés a normálishoz..."