Azt még megértem, hogy amint az anyagi javainkban vannak eltérések, úgy a szellemünk által megtapasztaltakban, megéltekben is lehet jelentős eltérés.
Szepes Máriát olvasom.
Azt már vitatom, hogy helyes volna a fordítás: "boldogok a lelki szegények".
Mindig úgy éreztem, hogy ez egy kolosszális melléfordítás, vagy szándékos félremagyarázás.
Ma két dologgal szembesültem.
Az egyik élményem egy régi ismerősömmel való tapasztalat. Meghívott és utána beszélgettünk, meg ilyesmi. Megdöbbentett, hogy mennyire mások vagyunk, hogy ő mennyire külsőségekre helyezi a hangsúlyt.
Bennem is dolgozik még a szegénységtudat keményen, mégsem élek annyira a számok bűvöletében, mint ő.
Árvadászattal töltötte a reggelt. Pár száz-, pár ezer forintos eltéréseken fanyalgott.
Nekem ez azért furcsa, mert ha valami tetszik, akkor nézem meg az árát. Nm szeretem, ha hülyének néznek, ezért ha valami tetszik, de megítélésem szerint irreális az árazása, nem veszem meg. Ez persze csak főszabályként igaz. (Tudom, hogy egy autó sem ér 10 millát, mégis meg fogom venni, akár annyiért is - mert ez a döntésem, és nem az ár a lényeg.)
Szóval elképedve hallgattam, hogy "nem lehet kijönni" havi 300-ból - és hogy négy-, meg kétezer forintos tételeken rágódott.
Az persze csak hab a tortán, hogy megtakarítás nincs a havi költségvetésében - bár a tánc, a snowboard, a bulik - azok beleférnek.
Visszafogtam magam, mert néha már magam félek attól, hogy terhes (magamnak is), ha folyton csak mpk-sként gondolkodom, de lévén, hogy kedvelem őt, aggodalommal töltött el, hogy mennyire hiányzanak a stabil alapok...
(Egy éves munkaszerződéssel dolgozik, tehát még csak azt sem mondhatnám, hogy hawai-dizsi betonbiztos jó helye van...)
Mikor reggel elindultam haza tőle, a villamoson volt szerencsém megtapasztalni, ahogy betolakodtak az életembe egy agresszív vitával...
Szánandó volt.
Olyan éles kontrasztot jelentett, mert közben a gondolataimban egy másik, előző este látott ember járt, akiről a kapott hallomások alapján éppen ennek a homlok egyenes ellentéte bontakozott ki bennem, mint kép...
Azt éreztem, mennyire ég és föld különbségek vannak köztünk, holott ugyanabból az anyagból vétettünk, s az isteni lényeg mindannyiunkban ott szunnyad - kiben mélyebben, kiben kevésbé mélyen...
A tapasztaltak alapján nem volnék képes együtt élni az ismerősömmel.
Csinos, kedves, de az idegeimre menne. :)
Azt is észrevettem, hogy nagyon kivetítős fázisban van még. Minden gondja okát a külvilágban keresi, nem hisz a döntés szabadságában - nem vállal felelősséget.
Korábban azt gondoltam, hogy ellennénk egymás mellett...
Esélytelen. :)
Szóval, visszatérve...
Kétlem, hogy a "lelki szegények" boldogok volnának...
Sokkal inkább igaz, hogy aki az anyagiakban korlátozott, boldogabb lehet "ugyanazon a fejlettségi szinten" - mert jobban tudja értékelni, amije van. :)
Kedves M.I.!
VálaszTörlésEngedd meg, hogy elmondjam, jómagam hogyan olvasom a Máté szerinti leírást Jézus Hegyi beszédéről.
A lelki szegénység itt számomra inkább azt jelenti: a lelki szegények azok, akik éheznek az igazságra. A szegények azok, akik nem laktak jól lelki gazdagságban, hanem szegénységük miatt eleve nyitottak maradnak valamire: a Biblia szövegében a sóvárgás szóval gyakran találkozol. Talán azért szegények, és sóvárognak a lelki szegények, mert teljesen kiüresítették magukat. Sajnos nem tudom. A boldogságmondásokat érdemes átgondolni a Biblia tágabb szövegösszefüggésében: ami igen fárasztó, ám ígéretes munka. Jézus igehirdetésében visszatérő mondatokat találsz Isten (vagy a Máté írása szerinti evangéliumban: a mennyek) országáról. Jézus azt tanította Isten országáról, hogy "közöttetek van." Továbbá, hogy közeledik, terjed, növekszik, épül, terjeszkedik. Sokféle ember hallhatta akár a Hegyi beszédet, akár az igehirdetés más alkalmait. Számomra az egyik legfontosabb mozzanat, amit együtt látok a boldogságmondásban és Isten országának hirdetésében, hogy a szegények között épül. Olvasható ennek egyébként egy sajátosan materialista nyelven írt vélemény Reviczky Gyulától, online itt éred el: http://mek.niif.hu/05800/05859/05859.htm#443 Hadd ajánljam végül Karácsony Sándor könyvét, aki a Hegyi beszédet végiggondolta elejétől a végéig: A Hegyi beszéd a címe :-) Izgalmas könyv volt, építő olvasmánynak tartom.
Szerintem végül azért boldogok a lelki szegények (elég meghökkentő állítás!), mert ők sokkal könnyebben befogadják Isten országát: "mert övék a mennyek országa". A hírt sokkal közvetlenebbül fogadják, mert alapos műveltség, szépen felépített tudományos rendszer, "előismeret", gondos magyarázatok, a hagyomány görcsös védelme és mindenféle biztonságérzetet adó ismeret nem gátolja őket abban, hogy meghallják Jézus beszédét, míg a korabeli szellemi elit folyton vitába keveredett a názáreti férfival: erről folyton olvashatsz az evangéliumban.
Azt gondolom, egy igen összetett kérdést találtál meg az egyik legszebb, szinte képtelenséget megfogalmazó boldogságmondás kapcsán. Leírtam, én hogyan igyekszem átgondolni a Hegyi beszéd állítását. Egészen újszerű szempontot olvastam a te véleményedben, próbálom én is átgondolni, vajon értelmezhető-e kifejezetten anyagi vonatkozások összefüggésében is a mondás.
Tisztelettel: Trotz Dénes
U.i.: Próbáld meg végül úgy is átgondolni a boldogságmondásokat, hogy ma magyarul olvasod fordításban. Egy már holt nyelv (arámi) fordításának (koiné görög) fordítását olvassuk, nehéz megítélni a fordítások sikerét... Szóval tekintsd költészetként is a sorokat! Zsoltározó formában megírt boldogságmondások, nagyon tömör megfogalmazás, gondolatritmus, kapcsolata a Biblia más vonatkozó szövegeivel, stb.
Kedves Dénes, köszönöm a hozzászólásod! :)
VálaszTörlésAz első mondatod könnyen elfogadható számomra. "Értem."
Rögtön utána viszont nem tudok mit kezdeni ezzel: "...szegények azok, akik nem laktak jól lelki gazdagságban..."
A lélek gazdagsága szerintem nem egy mennyiségekkel mérhető fogalmi kategória - "hogyan lakhat valaki jól"...? "Ki a lelki gazdag"?
Az, aki szeret, aki képes a hálára, aki boldog, akinek van hite... Nemde...?
Ezek az érzések-tulajdonságok nem mérhetőek úgy, hogy azt mondhassuk, valakinek sok van - ami alapján létezhet "túl sok", "jóllakottság" -, valakinek pedig kevés van. Mondjuk ezt, de ez csak pontatlan fogalmazás szerintem. Helyesen azt kellene mondani, hogy valaki vagy képes rá, vagy nem. Vagy szeret, vagy nem - vagy hálás, vagy nem. Nincs olyan, hogy kicsit hálás vagyok, ahogy olyan sem, hogy túlságosan szeretlek. (Legfeljebb viszonyításokban használt kifejezéseinkben, pl. "túlságosan szeretlek, hogy bántsalak". Nem túl sok a szeretetem, és ha kevesebb lenne, akkor bizony bántanálak... "Nem bántalak, mert szeretlek."
Persze teljesmértékben ez sem ilyen élesen elhatárolható, mégis ezzel úgy érzem jobban közelíthető a lényeg.)
A magam esetét tudom felhozni példának: én magam kezdetben nem hittem Istenben. Leginkább a Biblia-fordítások "hibái" és a vallások képmutató volta miatt. Azután elkezdtem keresni a válaszokat a létezés okára, és logikailag beláttam, hogy "valaminek, valakinek lennie kell". Persze lehet, hogy az egóm nem tud azonosulni az "értelmetlen véletlen" lehetőségével. Utóbb már ez is felmerült, mindenesetre kitartottam a korábbi véleményem mellett, hogy Valaki van, az kérdéses csupán, hogy ki/mi/milyen is Ő. (És egyúttal tulajdonképpen épp ez a lényegtelen is szerintem.)
Amit mondani akarok ezzel, hogy én pl. sokkal "üresebbnek" érzem az egykori önmagam. Sokkal "gazdagabbnak" tartom magam ma lelkileg, mint régen - és mégis: míg bejártam ezt a fejlődési utat, míg "halmozódott bennem a lelki gazdagság", ezalatt kerültem sokkal-sokkal közelebb Istenhez.
Ez pedig ugye ellent mond a 2-4. mondatodnak.
A mennyország kérdése szintén gondolkodásom egyik központi eleme volt.
Ami nekem "szemet szúrt", hogy a Föld, a Természet maga az ember nélkül... Gyakorlatilag a Tökéletes Paradicsom. Mert ember nélkül nem létezik jó és rossz, nem létezik semmi olyan, amitől jellemzően szenved egy emberi lélek.
Amikor erre a felismerésre jutottam, beláttam, hogy sok biblia-értelmező elsiklott a tény felett. Talán túl egyszerűen írták le - vagy túlságosan is találóan fordították le, hogy a Mennyországot itt kell keresni (inkább megtalálni) a Földön... (Magunkban...)
És itt jön a képbe az a gondolat, hogy aki anyagiakban szegényebb, jobban tudja értékelni az élete adományait - ételt, kényelmet, könnyebbséget, segítséget, szeretetet, stb...
Szintén magamon vettem észre, mennyivel jobban tudok örülni valami kis apróságnak, mikor egy ideje hiányolom az életemből - és mennyire hétköznapivá halványodik, mikor van (bőséggel). (Legegyszerűbb példám erre az étel élvezete. Nyilván Te is tapasztaltad az ősi szakács-bölcsesség igazát, mely szerint az ízeket az éhség szüli... :) Magyarul minél éhesebb vagy, annál finomabbnak érzel bármit is egyél... :) )
(...)
Ugyancsak a fentiek miatt gondolom, hogy éppen a "lelki gazdagság" gyarapodásával válunk mindinkább képessé arra, hogy felismerjük, "meglássuk", megtaláljuk Isten országát - körülöttünk, és önmagunkban (utóbbi inkább annak a felismerésnek a szükségessége, hogy a saját látásmódunk, értékrendünk, felfogásunk révén fedezhetjük fel, érhetjük el "...itt a Földön is").
VálaszTörlésEzt továbbgörgetve a "lelki gazdagságot" (a szeretet, hála képességét, stb.) nem azonosítom a "társadalmi műveltséggel". Ez feloldja azt a tényt, hogy bár valaki lehet "tudós ismerője" a világnak, mégis lehet közel Istenhez - mert lehet egyszerre "lelki gazdag" is.
Be kell valljam, töredékében sincs annyi előismeretem a témáról, mint Neked. :) Így a "boldogságmondások" alatt sem teljesen tudom, mire gondolsz. Az ajánlásokat köszönöm. Ígérni nem fogom, hogy elmélyedek bennük, mert a továbblépésemhez vezető út számomra nem a Bibliaértelmezésen át vezet, ám ha kezembe akad valahol pl. Karácsony Sándor könyve, tudom, hogy miért nem fogom visszatenni a helyére! :)
Hiszem, hogy ha olyan üzenetet hordoz, amely fontos, akkor találkozni fogok vele valahol (ez egyben megerősítés is lesz számomra).
Örömmel olvasom a véleményed - és mégegyszer köszönöm, hogy vetted a fáradtságot, hogy le is írd! :)
Üdv, M.I.