Ülök az ablak előtt, a szemközti ház második emeleti ablakában - vagy 30 méterrel az utca felett - tipikus nyugalommal ül az ablak párkányán egy fehér-sötét szürke-foltos macska, és sasol kifelé a szikrázóan tiszta ragyogásba...
Az ég látható szeletje makulátlan kék. A tetőkön szánkázik, a kémények alu-borításán megcsillan a napfény...
Ez a dal szól. Eszemben pedig a tegnap jár, a Tánc, meg Snega - aki utál telefonálni, mert nem látja a másik tekintetét -, meg Müller gondolatai, meg az enyémek, meg a Világ...
Meg az emlékeim a szerelemről...
"...Gyáván - vadul - részegen futunk át az életen..."
(Ákos-Veca-duett)
Istenem - köszönöm... :D
Köszönöm!
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)