Ködben

Dream

Hallgatva ezt a zenét, és álmokon mélázva eszembe jutott egy érzés...

Amikor füsttel és alkohollal tompítom el a tudatos részem - hogy könnyebb legyen az elválás az egómtól...

Ahogy fellazulnak az érzékszerveim közvetítette jelek...

Ahogy a világ lüktetése lassú, lágy hullámzássá szelídül...



Persze egy fejlett elme nem kell, hogy ilyen segédeszközökre támaszkodjon...

Mint a régi sámánok...


Én szeretek néha csak úgy lebegni a létezésben...

Nem gondolni, csak érezni...

Amikor a gondolatok csak bizonytalan körvonalú képekként jelennek meg a szemem előtt, az érzelmek színeivel megfestve...


Ezért szeretem a zenét és a táncot is...


Mert felszabadít...


Egy más világba lépek...

Utazásra, kalandra indulok...



Kilépek a gondolataimból, hátrahagyom a testemet, és - "nincs tér" - szabadon nekivágok a Világnak...


Elsodródom... - Repülök..? - Ott vagyok, melletted talán...

A füledbe súgok, vagy csak megcirógatom a hajad...

Vagy csak nézlek, rezzenetlen, lehunyt szemekkel, és csak szeretlek... Érzem, és látom, ahogy áramlik Hozzád az energia - ahogy körülölel... Tényleg, mint egy szerető, meleg, oltalmazó ölelés...


Van, hogy csak vagyok. Melletted. Nézem, hogy mit csinálsz. Csak "Veled-vagyok"...

A kép olykor homályosan elmosódott, mintha nem a fizikai világban látnálak, hanem gondolataid-érzéseid kavargásában...

"Nincs tér, és nincs idő..."


Néha szeretnélek megérinteni, hogy felhívjam magamra a figyelmed. Hogy megérezz. Hogy tudd, ott vagyok Veled.
Hogy figyelj.
Hogy fogadd az energiát, amit Neked akarok adni.





Azt hiszem, egyre jobban értékelem barátom D. táncművészetét...


Hallgatom a zenét, és egy táncost látok.

Talán én magam vagyok...

Érzem, ahogy a zene megmozgat...

Ahogy valami együtt rezeg bennem a zenével... Valamit megszólít bennem a zene... Valamit ki akar fejezni abból, ami bennem is bennem van...



Szeretek táncolni... :)