Vajon azért találkoztunk, hogy próba elé állítson vele az Élet...?
Hogy képes vagyok-e lemondani a fizikai vágyaim beteljesüléséről a szellemi továbblépés érdekében...?
Kvázi mintegy önmegtartóztatás-próba...?
Hogy képes vagyok-e elvonni a figyelmemet a szépségéről, és a valódi lényegére koncentrálni...?
Olyan ez, mintha eléd raknak egy fagyi-kelyhet, és azt mondják, csak a színeire, a szerkezetére figyelj, és ne akard megkóstolni... - Miközben imádod a fagyit...
Szimplán becsavarodtam, vagy tényleg ez kell a következő szint eléréséhez...?
Az a durva, hogy mind a nagy filozófiai irányzatok és gondolkodók, mind a nagy misztikusok azt javallják, hogy aki a szellem fejlődése útjára lép, ne vegyen magához húst, és éljen önmegtartóztató életet...
Igen ám, de ha talán épp Ő lenne a gyermekeim anyja...?
Én meg a fenenagy fejlődési vágyamban elküldöm aludni, és ezért elveszítem...?
Igaz a korábbiak alapján az igazi mindezekkel együtt is megmarad...
Baaaa...!
Nem tudom, mit kövessek...
Ne agyaljak, csak érezzek - vagy érezzek, de irányítsak az ösztöneim-vágyaim ellenében is...?!
Nem lesz könnyű ellenállni a csábításának...
:(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)