"...Sorsom meghatározó
élménye a szellemhazánkkal való
közel negyed
évszázados kapcsolat.
Ott él a
Mesterem, aki rendszeresen tanít. Első
könyvemben, a
Kígyó és
keresztben még szorongva
és megrendülten beszéltem
erről. Csakhogy azóta
huszonhárom esztendő telt el. Ennyi
idő
alatt a csoda is
hétköznapivá válik. Megszokottá, sajnos. Ma már
nem az a gondom,
hogy beszélhetek-e erről,
hanem az, hogy
megőrizzem-e magamban a szüntelen csodálat képességét. Ha
ugyanis
valaki megszűnik
csodálkozni, az azt
jelenti, hogy a
lelke
kiszáradt. Sőt, meghalt. A csoda természetes lehet, de
hétköznapi
soha..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)