Ez a zene...
Forró lüktetés...
Félhomályban sejlő lassú mozdulatok...
Megszűnik a tér...
"Csak Te vagy..."
Lágy íveken mozduló karok, már-már görcsössé feszülő izmok...
Forróság...
Míg végül elsüllyed a világ...
S csak fekszünk egymás karjai közt...
Mint kiürült kagylóhéjak...
Lassan tér vissza belénk a tétova élet...
Csak Te létezel, és én...
Csak a szívverésed...
Csak a Most, Itt, Veled...
Nem akarok többet.
Csak Te maradj itt velem...
Ez a Boldogság...
Ez az Örökkévalóság pillanata...
Most tudom, hogy Szeretlek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj! Hogy tudjam, mit gondolsz Te! ;)